Nem vagy igazi!

Előszó

Részlet a könyvből:

Sohsem rajongott különösebben a gyermekekért, ahogy sok nő egyéni megkülönböztetés nélkül imádja a gyereket, csak éppen, mert gyerek. Házasságának első évében, mikor férjével kettesben sétált a koratavaszi híg napfényben, még gúnyolódva nevetett a csipkerügyes fák alá nagyszámban felvonult terhes és szoptatós nőstényeken, akik komikus fontoskodással sétáltatták a napon bamba kis lárváikat, akár a hangyák! Sokáig gondolt utálkozva régi jelenetekre, mikor testvérhúga járásközben az utcán hirtelen felnyalábolt valami piszkos, kapálódzó kis állatkát és - jaj de édes! - kiáltással, nem bánva, ha nedves, ha taknyos, elragadtatott csókokkal ölelgette az utálatos idegen porontyot. De a maga leendő gyermekére már serdülőkorában is többször gondolt valami ellágyult, szelíd boldogsággal, úgy gondolt rá, mint biztosan eljövendő örömre, aki a jövő fátylai közt a közelgő asszonyélet misztériumában várakozik rá. Ez az álomgyerek csak egyetlenegy gyerek volt, s a többi, létező és idegen gyerekkel nem állt semmiféle vonatkozásban. Az idegen gyerekeket nem szerette, nem tudott mit kezdeni velük, világért sem gügyögött volna édeskés hízelgéssel ilyen gyanakvó, ellenséges idegen kis lénynek, meg sem értette, miféle ösztönből tesznek ilyet más nők? Olyanok ezek, - gondolta, - mint a falkában élő állatok: a falka minden nősténye védi és gondozza a falka minden kölykét. Vissza