Jó házból való tanársegéd

Előszó

Részlet a könyvből:

A sokablakos kerti ajtójárat tárva-nyitva állt, szinte lélegzett, - egyuramatyám, micsoda harmatos reggel, micsoda mellkasbolondító jószágok! Párolgó földből, frissen kaszált gyepből, orgonafürtökből, sárga rügyekből, újulkozó fenyőlombokból való jószágok, - de akadt ott más is, egy csipet menta gőze, kis sóhajkák a százszorszépek szájáról, barackvirágok kacér illata, valami csepp füstlehellet a konyhai nagy tűzhelyről, ohó, de hisz ez mostanfőtt kávé jajdejó szaga, ez meg az átfestett rózsakarók olajos bűzöcskéje... hát ez?... orosz kölnivíz, akárki mit beszél... és ez? ... angol nyeregbőr fanyar aromája... na de hiszen van itt minden: virágszag és erdőszag, szélszag és hegy szag, legelő állatok párája és kazlak melege.!. világszag, mondjuk így, napsütötte, boldog világszag: május!
A varrókisasszony is megállította masináját, ami ott berregett a hall oldal járatában, az árnyékban, a sárga pádimentomon. Fölemelte fejét, rácsudálkozott egy eget szurkáló ezüstfenyőre. A tűlevelek nedves sűrűjéből rigókoncert patakzott le a közönségesebb régiókba, a földi bagázsra, a gyalogosan közlekedők, vagy éppen helyhezragadt senkiházik tehetetlen falkájára. Kiperdült rigó tekintetes űr a nedves árnyékból, meglibbentette fekete farktollait, odavetett egy csűrcsavaros trillát a mohos barna kastélytetőnek s félszemmel megkacsintotta, vájjon felel-e rá? Vissza