Török művészet

Előszó

Részlet:

Amint még nem is olyan régen - s tán még manapság is - az átlagos műveltségű embernek alig volt valami halvány fogalma a törökök történetéről, faji mivoltáról és kultúrájáról, és amint sokak előtt még ma is furcsának és csudálatosnak tűnik fel az az állítás, hogy a törökök alkották valamikor a legnagyobb és leghatalmasabb világbirodalmat, éppúgy a művészettudomány sem akart tudni erről a népről, sőt magának az iszlám művészeti kutatásnak is alig volt mondanivalója. A politikai történelem tényeit nem lehet kétségbe vonni, a művészet-történelem terén azonban még meglehetős rosszul állunk és csak a háború szélesítette ki látókörünket, aminek hatását lassanként kezdjük érzeni.
Minthogy ghaznai Mahmud, Thugril bég, Alp Arslan Malik sah, avagy Orkhán nagyszerű haditényeit rendesen a nomád hordák és félvad lovastörzsek képzeletével kapcsolták össze, a művészettörténet e felfogás nyomán a török fajtól minden önálló művészi alkotó képességet megtagadott. Pedig ha egyáltalán valamely népről, úgy első sorban a törökről mondhatjuk el, hogy a természet arra szemelte ki, hogy magas fejlettségű idegen kultúrák hatása alatt sajátos magas kultúréletet teremtsen és nemcsak átvétel és közvetítés, hanem az idegen elemek átalakítása és saját szellemének megfelelő újjáformálása által jelentőségre tegyen szert. Mert ennek a népnek a bölcsője az Altai és Orchon vidékén, az európai-ázsiai kontinenskolosszus legbelsejében, egyszersmind a három legtündöklőbb és legfejlettebb kultúra: a chinai, indus és az előázsia-európai kultúra közepében ringott. Vissza