Török költők

Előszó

Kelet tőszomszédságában lakunk, keleti az eredetünk és véralkatunk, Kelettel szorosan összefűződött a multunk, csakis Keleten érvéynesülhet a jövő befolyásunk, és furcsa, mégis mi vagyunk azok, kik az egész nyugati világon a Kelet iránt legkevésbbé érdeklődünk, és mondjuk ki igazán, a Keletről legkevesebbet tudunk. Ifjúkoromban ezen a szomorú valóságon gyakran elbúsultam, mint férfi sokszor feszítettem meg minden erőmet, hogy ezen visszás állapoton javítsak, és képzelhető, mennyire örömömre szolgál, hogy most, midőn aggkoromat élem, egy jobb hajnal pirkadását látom és hogy akadtak magyar emberek, kik szép készültséggel, nagy buzgalommal és igazi lelkesedéssel a régi mulasztást helyrehozni iparkodnak, a töröknek, a magyarok ezen legközelebbi testvérének irodalmával foglalkoznak és ezen irodalom gyöngyeit magyar zsinórra fűzve saját nyelvünkre átültetik. Ilyen fiatal magyar orientalistát van szerencsém Mészáros Gyula úrban bemutatni. Ő saját szorgalmából fogott a török nyelv tanulsáához és ezen nehéz tanulmányi téren aránylag rövid idő alatt annyira vitte, hogy az első hozzám intézett törökül írt leveléből már ex ungue leonem-et megismerhettem és tanácsommal támogathattam. Örömömre válik, nem csalódtam az iránta táplált reményemben. Az első babérjait a Volga-melléki török népfajok nyelvi és néprajzi kutatásai terén szedte és nagyfontosságú doglozatai az Akadémia védnöksége alatt láttak napvilágot. Ezen kutatásai hézagpótló szerepük mellett szellemi életünknek a külföldön is becsületére válnak. Vissza