Előszó
Nézzük egyenként, mit is jelentenek ezek a szavak! „Millennium": az ezredik évforduló megünneplése, jelen esetben a Magyar Állam megszületésének és fennállásának egyezer éves évfordulója az alkalom, hiszen Szent István - az első magyar király - ezer évvel ezelőtt koronáztatta királlyá magát, ettől számítjuk a magyar államiság létét. „Vadászat": szűkebb értelemben a vad elejtését, (befogását), tágabb, kiterjesztő értelmezésben a vadgazdálkodást, a vadállománnyal való tervszerű, a természet-, és környezetvédelemmel, a mező-, és erdőgazdálkodással összhangban lévő gazdálkodást jelenti.
„Almanach": szabályos időközökben megjelenő, rendszerint kisebb alakú zsebkönyv, amely különböző adatokat, tudnivalókat, név-, cím-, és egyéb jegyzékeket, tartalmaz. Jelen kiadvány nemcsak e három szót jelöli meg címében, hanem annak tartalmát is megjeleníti anyagában.
Az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Megyei Területi Szervezete ezzel a reprezentatív „zsebkönyvvel" készít számvetést és küld üzenetet az ezredforduló lázában élővilágnak és a jövőnek egyaránt. Tesszük ezt azért is, mert a magyar vadászati kultúra védelme, megtartása, terjesztése, fejlesztése, a vadászati hagyományok ápolása a vadászkamara egyik alapvető célja és egyben feladata.
Ma, a harmadik évezred küszöbén a vadászat célja és feladatai is alapvetően megváltoztak, meri átalakult a természeti környezet, de egész világunk is más mint évezredekkel ezelőtt. A vadászat valaha az élelemszerzés, a létfenntartás alapvető eszköze volt, nélküle nem maradhatott volna fenn az emberiség. Napjainkban és a jövőben már nem a betevő falat megszerzése a cél, hanem az ember által korábban megbontott természeti egyensúly helyreállítása és fenntartása, melynek nélkülözhetetlen eszköze a vadászat, így a modern vadászat nem lehet más, mint „a természeti környezetet védő és szabályozó etikus vadászat". Ugyanakkor a vadászat a természet, az élővilág megismerésének eszköze, pihenés, kikapcsolódás, passzió, hivatás, szakma, munka, megélhetés azok számára, akik a vadgazdálkodásban-vadászatban tevékenykednek és a nemzetgazdaságunk számára jelentős bevételteremtő forrás is. A vadászat - többek között - szenvedély is, amely néha ösztönszerűen jelentkezik (nem csoda, hiszen őseink évezredeken keresztül űzték a vadat, éltek a vadászatból), ez magyarázza mások által néha furcsának ítélt megnyilvánulásait, például a különös izgalmat, amit a vad megpillantása jelent. Ugyanakkor közelebbi kapcsolatba hozza az embert a természettel (amelytől az utóbbi időben eléggé elszakadt), mert megismerni és megszeretni a természetet, annak minden rezdülését, harmóniáját, a vegetáció megújulását, az állatvilág színes élet jelenségeit, különös élményt jelent, olyan világba vezet el bennünket, ahol kemény, de stabil törvények uralkodnak. Maga a vadászat is a „ keményebb " passziók közé tartozik, hiszen órákig gyúrni a néha félméteres havat, egy fél éjszakát végigülni mozdulatlanul a széljárta magaslesek egyikén mínusz tízfokos hidegben, vagy tűrni a milliónyi szúnyog rohamát, nem gyerekjáték, de mindezt feledteti velünk egy „csavaros eszű" vén tenkesi bak, egy bőgő ormánsági bika elejtése, a téli mecseki vaddisznóhajtások, a nyúl- és fácánvadászatok sajátos hangulata, egy-egy langyos tavaszi estén a szalonkavárás.
Fontos a múlt, a jelen, de a legfontosabb a jövő. Az OMVK készülő programtervezete („A vadászat és a vadász szerepe a harmadik évezredben") bepillantást ad a jövőbe, ebből emelnénk ki néhány gondolatot.
Elsőként azt a megállapítást, miszerint ma Magyarországon megvan a garanciája annak hogy a vadgazdálkodás és a vadászat a természeti környezet megóvását szolgálja a mező- és erdőgazdálkodással összhangban.
Vissza