Gyógyszerészi Közlöny 1944. március 25.

Előszó

Részlet a lapból:

A jövő kilátásai

Némi merészség kell hozzá, hogy a mai teljesen tisztázatlan helyzetben a jövő kilátásaival foglalkozzunk. Lesznek talán, akik a tárgy eme megválasztásában burkolt gúnyt látnak. Mert mi bizonytalanabb ma, mi rejtelmesebb, mint a jövő?! Az emberiség már több mint négy éve szenvedi a háborús sorsot és amit eddig láttunk, tapasztaltunk, amiről értesültünk, az mind nem alkalmas arra, hogy a jövővel túl nagy optimizmussal foglalkozzunk. Ha már ott tartanánk, hogy az emberiség megelégelte a hadakozást és a romok eltakarításához lát, akkor legalább azt hihetnők, túl vagyunk a mélyponton és jövő terveket legalább is azzal az érzéssel kovácsolhatunk, hogy az idő és a körülmények nem áthághatatlan akadályai azok megvalósításának. De így még nem tudjuk, mikor érünk túl a hegyen. Sőt magának a hegynek a tetejét sem látjuk még, már pedig azt előbb el kell érnünk, ha azon túljutni akarunk. Lehet, hogy az út addig még tele van súlyosnál súlyosabb akadályokkal, sőt veszedelmekkel. Ki tudja hány rejtekből leskelődik ránk a rossz végzet, amely pedig eddig megkímélt. Szinte azon kevés szerencsés szigethez tartozunk, amelyek még aránylag kis áldozattal megúszták ezt az apokalyptikus időt. De éppen ezért inkább szorongó érzéssel mint reménnyel tekinthetünk az eljövendő napok elé, mert ki tudja, a történekem aránylag boldog szigetünk számára nem tartogat-e még szörnyű titkokat? Ha tehát csak a holnapra és holnaputánra szegezzük tekintetünket, akkor nincsen okunk a jövő kilátásain elmélkedni, mert bizony ezek a kilátások, - eltekintve attól, hogy eléggé ködbe vannak burkolva, - nem olyanok, hogy érdemes volna velük sokat foglalkozni. Vissza