Lelketeket, ha ugyan van...

Előszó

Körösladány - Gyoma... Ki tudja, mi minden járhatott annak a fiatalembernek a fejében, aki ötvenöt évvel ez előtt - 1957 januárjában - a körösladányi vasútállomáson egy vonatjeggyel váltotta meg a szabadságát?!
Hosszú volt az út Vidokovácig, az akkor Jugoszláviához tartozó településig. Lélekben talán sokkal hosszabb, mint földrajzilag - bár Gyomáról Budapestre kellett először utazni, hogy Vidokovácra jussanak.
Sokan vásároltak ilyen céllal vonatjegyet ekkor, az ország különböző vasútállomásain és sok jegy maradt érvényesítés nélkül...
Nehéz idők voltak ezek az ötvenes évek, s fiatalon sokan kerestek új utakat. Azok a politikai erők, amelyek a lelkeket valóban bitófához kötötték, valódi, ördögi lelkületek voltak. Innen a könyv címe is, mert azoknak az embereknek nem volt lelke, akik kötelező sírást rendeltek el Georgi Dimitrov és elvtársai elhalálozásakor, ugyanakkor a kiváló magyar embereket lelkiismeretlenül és igazságtalanul halálra kínozták és kivégezték.
A fiatal Törőcsik János, e könyv szerzője maga is megriadt attól a kommunista rendszertől, amely rendre szedte áldozatait. Úgy gondolta, hogy egy szabad világból többet tud segíteni szeretett hazájának, mintha itthon elszenvedi a kommunista diktatúra erőszakoskodásait. Megérkezve a szabadság világába azonban, szinte napról-napra szervezte a hazatérés módozatait és ma is tartja a hazát jobbító erőkkel a kapcsolatot, s biztatást és reménységet üzen feléjük.
Ötvenöt évvel később előkereste féltve őrzött kincsét, a valamikori kockás füzetet, a naplót - hogy a jelen sorok írójának kérésére, elmondja menekülésének történetét. Önmaga is hihetetlenül olvasta újra a sorokat, amelyek ötvenöt évvel ezelőtt történtek. Vissza