Tornyai János festőművész kiállítása

Előszó

Részlet a könyvből:

Tornyai János
(1869-1936)

Halálának félévszázados évfordulója alkalmából emlékezünk Tornyai Jánosra, XX. századi festészetünk kiemelkedő alakjára, a paraszti élet, az alföldi táj igaz és hű tolmácsolójára. A hódmezővásárhelyi szegényparaszt származású festő közvetlen közelről ismerte az alföldi nép sorsát, gondolkodás módját, kulturális elmaradottságát. Pesti, párizsi tanulmányai után szülővárosában, - Ady szavaival a "Paraszt Párizsban" - telepedett le, mert egyre tudatosabbá vált benne, hogy "művészete csak úgy lehet, ha a nép érzelemvilágából táplálkozik". Barátaival - Endre Bélával, Rudnay Gyulával, az etnográfus Kiss Lajossal együtt - úgy érezte: ..."itt van a legnagyobb köd, itt kell a legjobban törni, oszlatni: írással, képpel, felolvasással, múzeummal..." Századunk első évtizedeinek útkereső, forrongó művészetében festői programját így fogalmazta meg:..."a magyar festészetet, vagy az általános piktúrát előbbre vinni, új horizontot nyitni, az lenne a cél...Nem innen-onnan a világ ócskapiacán összeszedett, uraságoktól levetett ruhába kell öltöztetni a magyar piktúrát!... a modern művészek nem kapcsolódnak a hagyományba...Szerintem a kép elsősorban lélekben legyen magyar, felfogásban, aztán előadásmódjában, megföstésében...Szükséges, hogy a festő átérezze a képét, ismerje és szeresse a jó magyar népet, tárgya pedig lelkesítse..." Szenvedélyes, izzó és feszültségekkel teli művészete, drámai erejű életképei, tájképeinek kimeríthetetlen bősége, vázlatai, újra meg újra megfestett témái bizonyítják örök vívódását, igényességét művészi céljainak megvalósításáért. Vissza