Töredékek az emberi teljességről

Fülszöveg

Ancsel Éva 1976-ban megjelent esszékötetének második kiadását új etikai írásokkal egészítette ki.
A szerzőnek az a meggyőződése, hogy nem a tévedésektől és a kudarcoktól, de még csak nem is a gyarlóságoktól kell félteni az embereket - mindannyiunkat -, hanem a hazugságoktól. Még az akaratlan és egészen kis hazugságoktól is, beleértve a szavak fölösleges használatát, amelyben ugyancsak köntörfalazást, nyelvi álöltözetet lát. Ezért törekszik a hétköznapok és az emberélet egészét érintő morális problémák tömör megnevezésére.
"Mi koptatja az embereket?" - kérdezi indító írásában, hogy válaszként újra meg újra fölmutassa magunk ácsolta korlátainkat, gyávaságból eredő felejtéseinket, arasznyi bűneinket, jobb lehetőségeinket is sokszor elfecsérlő kisszerűségeinket.
A hétköznapok etikáját Ancsel Éva nem választja el az emberi szenvedélyek világától, de azokat emeli ki közülük, melyekben ellenőrt lát a morális gyöngeségek leküzdésére.
Új írásaiban elsősorban az emberélet történelemmel érintkező morális problémáit fogalmazza meg. Gondolatai József Attila-i magatartás körül rendeződnek el, ez az a középpont, amely felől bírálja a mizantrópiát, az öröm analfabétáit, a sértettek gőgjét, a minden nemet és minden igent elrebbentők kétértelműségeit. A sokat érteni tudó és ennek a világértésnek a terhét vállára emelő, meggörnyedő, de rezignációt nem ismerő ember dicséretét mondja el több változatban is. Azok dicséretét, akik a kifosztottságot nagylelkűségbe tudják átfordítani, s a fele igazságért is úttalan utakra indulnak. Vissza