Top Gun 1991. január-december

Előszó

Részlet:
"Akinek sikerült
"Megmutatni, amit a földi emberek nem láthatnak..."
A nyolcvanas évek elején majdnem egy időben - egymásról semmit sem tudva - egy amerikai producer és egy magyar tévéoperatőr kopogtatott be a lakóhelye szerint illetékes légierő-parancsnok párnázott ajtaján. Mr. Bruckheimer tette ezt a Pentagon ötszögletű épülettömbjében, Washingtonban, Edelényi Gábornak be kellett érnie a Gellérthegyhez simuló, neosztalinista stílusba épült országos parancsnoksággal. Mr. Bruckheimer elmondta, hogy olvasott egy riportot az amerikai vadászpilóták támaszpontjáról, és ebből óriási játékfilmet lehetne csinálni. Lennének benne tökös amerikai srácok, akik odacsapnak ha kell, és persze lennének gonosz oroszok is, mert az kell a texasi mozinézőnek. És lenne persze benne szerelem is egy szőke, kissé állhatatos kiképzőnővel, és hát lenne benne néhány vadászgép is, a felhők felett száguldozva... A sokcsillagos tábornok bizonyára elgondolkodott, majd megnyomta sokgombos telefonjának megfelelő billentyűjét, és ezzel elindult világhódító útjára a TOP GUN, kezdetét vette korunk vasmadarainak mítosza és hihetetlen sikersorozata.
A magyar repülőfőnök nemcsak abban különbözött amerikai kollégájától, hogy csak egy tábornoki csillag ragyogott váll-lapján, de válasza sem volt (akkor még) olyan kedvező. Mert az még rendjén lenne, hogy elkészül egy film a vadászrepülők áldozatos életéről, de miért kell ehhez felmenni, az veszélyes dolog. Ha egy katonai repülő leesik az baleset, de hogy az istenbe számolnak el egy operatőrrel. Ennyiben maradtak." Vissza