Miniatúrák

Fülszöveg

Az elitek árulása (Noran Libro, 2015), illetve az annak előszavául szolgáló Sugárzó hónapok (Ab Ovo, 2014) után megjelenő harmadik kötet afféle kiegészítése az eddig megrajzolt Tömpe-életműnek. A Miniatúrákban felhalmozott és sorba rendezett tételek nagy része ismerős, de a rendszerváltáskor elszalasztott lehetőségek traumái vagy az ezredfordulóra működésképtelenségig korhadó MÁV korszerűsítési ötleteinek hiábavalósága is mintha csak egy kódexből kiemelt egész oldalas iniciálékként bukkannának elő. E különös kép-regény azonban egy-egy pillanatba sűrítve megrajzolja Kádár, Nyers, Grósz, Németh és Horn képét is. Ezek erőteljességét nem a túlrajzolt vonalak és színek adják - az elnagyolt, de lényeget megragadó metszeteket az író képes volt magától kellően kis távolságot tartva is higgadtan analizálni. Kortárs és résztvevő, mégis kerüli a politikai képcsarnokban a személyes kötődései és viszonyai hangsúlyozását, de az (ön)felmentéssel kecsegtető egyrészt-másrészt maszatolásokat is.... Tovább

Fülszöveg

Az elitek árulása (Noran Libro, 2015), illetve az annak előszavául szolgáló Sugárzó hónapok (Ab Ovo, 2014) után megjelenő harmadik kötet afféle kiegészítése az eddig megrajzolt Tömpe-életműnek. A Miniatúrákban felhalmozott és sorba rendezett tételek nagy része ismerős, de a rendszerváltáskor elszalasztott lehetőségek traumái vagy az ezredfordulóra működésképtelenségig korhadó MÁV korszerűsítési ötleteinek hiábavalósága is mintha csak egy kódexből kiemelt egész oldalas iniciálékként bukkannának elő. E különös kép-regény azonban egy-egy pillanatba sűrítve megrajzolja Kádár, Nyers, Grósz, Németh és Horn képét is. Ezek erőteljességét nem a túlrajzolt vonalak és színek adják - az elnagyolt, de lényeget megragadó metszeteket az író képes volt magától kellően kis távolságot tartva is higgadtan analizálni. Kortárs és résztvevő, mégis kerüli a politikai képcsarnokban a személyes kötődései és viszonyai hangsúlyozását, de az (ön)felmentéssel kecsegtető egyrészt-másrészt maszatolásokat is. Ahogy egy helyen megfogalmazta: ő egy érzékeny lelkű kelet-európai személy, akit most elsősorban a jelenből kitetsző értékítélet foglalkoztat.
A kádári, majd kisebbik részben az újkapitalista technokráciában megélt hullámvasút-évtizedek lezárulta nem csoda, hogy az írót hozta ki az írástól amúgy sem idegenkedő Tömpéből. Mindez élménnyé azáltal képes transzformálódni az olvasóban, hogy a szerző kényesen ügyel rá, hogy a témákhoz kellően őszinte és objektív maradjon. Ha sikerül - márpedig ez a Miniatúrákban sikerült -, akkor a világa kereteit is maga adhatja meg. Ebbe szervesen illik a családi intelem is: ismeretlen helyre „utazz villamossal, és az utolsó előtti megállónál szállj le".
Szabó M. István Vissza