Tompa Mihály a magyar költők lantján

Fülszöveg

Érzékeny, sértődékeny, hamar csüggedő lelke bizonyára saját emberi-költői kudarcának tekintené, hogy az utókorban is egyre súlyosabb bálákban nehezedik rá a csönd. Korszerű Tompa-monográfiánk ma sincs, Kovács Kálmán készült rá, de kezéből kiütötte a tollat a korai halál. Így aztán jobbára még ma is Kéky Lajos és Váczy János I. világháború előtt megjelent monográfiái a mérvadók, hiszen Bisztray Gyula újabb kori kutatásait sem érlelte teljes életpályarajzzá az idő. Szinte következménye ez a súlyos csönd annak, hogy az 1942-es összkiadás óta mindössze egyetlen komoly válogatás látott napvilágot írásaiból, a Magyar Klasszikusok sorozat Bisztray által gondozott 1961-es kötete. "A többi néma csend..." Tompa Mihályt, a költőt, a magyar történelem egyik legválságosabb korszakának tiszta hangú, elégikus művészetté formálóját elfelejtettük.
Elfelejtették a költők is. Amíg Petőfi vagy Arany alakját magyar poéták többszáz verse őrzi, idézi mind a mai napig, Tompa Mihályhoz kapcsolódó versekből csupán 34 költő 47 alkotását sikerült ebbe a gyűjteménybe szerkeszteni. Bizonyára nem teljes a körkép, mert folyóiratok vagy rég elfeledett versesfüzetek lapjain, jelentős alkotóként számon tartott poéta verse azonban nemigen maradt ki 1989. december 31. előttről, amikor az anyaggyűjtést technikai okokból lezártam. S ha ehhez hozzáteszem, hogy a gyűjteménybe felvett versek nagyobb része nem sorolható a magyar költészet legelső vonalába, szembetűnő a magyar poéták adóssága Tompa Mihállyal szemben. Vissza