Kétkézi munkások

Előszó

JÓ SÁRGA AGYAG van a vízpart szélén, azt messze földre elhordják tapasztó sárnak, mert ha apró szalmával egybetapossák, vízzel meglocsolják, soha többé le nem esik onnan, ahová fölragasztották. A fazekasok is szeretik, mert igen nagy tálakat lehet belőle csinálni, továbbá hűs vizeskorsókat, amelyeknek szívóka van a fogóján. Az új háznak pedig a falába rakják, nagyobb összetartozandóság okáért. Gál Mátyás is ennek vitte volna, mert régi volt a háza nagyon és új építését határozta el.
Nem kell gondolni, hogy minden házat a szokásos módon építenek. Hogy jönnek emberek, akik gödröt ásnak, azután következnek a kőművesek, akik a téglát rakják, az ácsok, asztalosok, kovácsok, meg bádogosok, akiknek ott mindnyájának volna dolga. Nem így van. Az egyszerű emberek még mindig maguk építik a házukat és nem kell ahhoz se tégla, se vályog, csak éppen hosszú rudak, sok deszka és még több föld. A rudakat és deszkákat kölcsön kell csak kérni, mert azokra ott nem sokáig van szükség. A rudakat a földbe verik, a deszkát pedig rájuk szögezik és a helyet, ami köztük marad, betöltik földdel. Tapossák, furkózzák és ebből lesz a fal minden különösebb tudomány nélkül. Mikor fölmagasodott az elégig, tetőt raktak rá nádból, az oldalain meg lyukakat vágnak, amiből lesz az ajtó meg az ablak és mikor készen van, csak olyan ház ez, mint a többi. Ajtófát, ablakot készén vesznek hozzá, de aki jól tud bánni a szekercével, esetleg maga is farag. Végül betapasztják sárral és most jönnek meszelőikkel az asszonyok. Kívül-belül az egész házat fehérre festik. Belül a meszelővel kék pettyeket raknak a fehér falra és egészen kékre festik az ablak közét is. Ellenben kívül a fal aljára fekete festékből húznak széles sávokat. Ez a három szín az uralkodó, a fekete, fehér és kék. Vissza