Homokos világ

Előszó

Részlet a könyvből:
János visszapótol.

János korcsolyázik a tarlón. Az ilyesmi szokatlan foglalkozásnak tetszik, pedig ez igy van, ez ellen nem lehet semmit sem tenni. Jóval aratás után való idő lévén, nem is lehet másként. Csizmát ilyenkor viselni nem szokás. a csizma téli eszköz, továbbá nyáron csak ott viseltetik, ahol a nagy homokban a nagy meleget nem birja ki az eleven emberi bőr s még egy, elhalt állat bőrét kell alá tenni, hogy járhassa az utat. A tarló azonban nem süt, azon lehet haladni mezitláb is. Ez kellemes és hasznos is, mert a csizma nem kopik.
Az ember a földet megszántja s a buzát beleveti. A buza ennek örül és megnő idővel. A balgatag azt hiszi, hogy az ember csak azért tette őt a földbe, hogy megnőjjön és ringó kalászaival ékesitse a föld hátát. Nem igy van pedig, mert az ember egyszer csak rudakra tüzött éles vasakkal nekiesik s mind egy szálig levágja és elhordja. A letarolás után nem marad meg a tetthelyen más, csak a tarló. A buzának azon száldarabjai, amik kiállnak a földből. Ezeket nem vitte el a kapzsi ember. Ezek bosszusan és keményen állnak ott. Ha a gonosz ember arra jár s rájuk hág, ugy megszurják a talpát, hogy ezen fenséges teremtés jajgat kinjában. Ha csizmát huz, akkor a csizma oldalát tépik és szurkálják meg ugy, hogy a csizma - akárki csinálta is - idő előtt elemeire bomlik s miként mandulaszem a fájától, akként válik a fejebőre a talpától. Vissza