Tömörkény István élete és művei

Előszó

Juhász Gyula több mint száz gépírásos apró oldalra terjedő tanulmányát, Tömörkény életrajzát a Dugonics Társaság íratta a költővel 1928-ban, hogy e megbízatással egyszerre hódoljon Tömörkény emlékének s egyben a legillendőbb módon segítségére lehessen a nehéz anyagi helyzetben élő költőnek. Tömörkény írói végzetéhez tartozik, hogy ez a kedves és gyengéd szeretettel megírt életrajz csak hosszú évek múltán láthat napvilágot.
Bár életében a legnagyobb elismerés kísérte, halálában elérte a novellaírók végzete: elfeledték. Halála után néhány évvel az Uj Idők már az "Elfeledett írók" rovatában eleveníti fel egyik novelláját s utána alig esik szó róla. S a róla írott méltatásokat is ez a feledékenység kíséri: Juhász kézirata napjainkig kiadatlan volt, Banner János róla tartott egyetemi előadásainak kézirata elkallódott s Tömörkény neve lassan még a szegedi irodalmi élet tudatából is kimaradt. Méltatlanul. Nemcsak azért, mert nevét Tolsztoj is kiemelte breviáriumában s Ady igaz rokonának tartotta s mert a mai magyar irodalom két neves példaképe Török Gyula és Krúdy Gyula a legnagyobb szeretettel írtak róla s a maiak közül Márai Sándor is nyomatékkal emeli ki nevét. Tömörkény valóban a magyar tárca- és novellairodalom legjelesebb mesterei közé tartozott s Petelei Istvánhoz, Thury Lajoshoz hasonlóan egész életműve e kisméretű műfajban tetőződött. Vissza