Asszonyi szentély

Fülszöveg

Tavaly késő ősszel, jóval az első kötetének megjelenése után interjút készítettem Tomor Ilona költőnővel a veszprémi Napló számára. Beszélgetésünk során óhatatlanul szóba került a folytatás, a következő verseskötet, amely talán nagyobb próbatételt jelent a kezdeti akadályoknál is. A költőnő megfontoltan nyilatkozott erről: "A folytatást a folyamatos munka igazolja majd. Mindenesetre nagy akarattal és elhivatottsággal dolgozom. Néha ugyan pánikot keltő csalódások érnek, mintha az emberekből kihalt volna a jó érzés, hálátlanok... A költészetben a modern, avantgárd verselés mellett a klasszikus formák is változatlanul érdekelnek. Szeretnék mindkettőnek megfelelni, egyik sem zárja ki a másikat... Arra törekszem, hogy a következő kötetem érettebb, igényesebb legyen."
Tomor Ilona betartotta ígéretét, második könyvében vitathatatlanul "profi" költővel találkozunk, a két kötet közötti szakaszt feltűnően lényegretörőbb, sokrétűbb és letisztultabb verselés jellemzi. A költőnő későn indult a pályán, de mára behozta a lemaradást. Annak idején azért döntött a versírás mellett, hogy kitörjön a hétköznapok egyhangúságából. Sok-sok lemondással és kitartó, zokszó nélküli, már-már akaratos munkával sikeresen megtette az első lépéseket, és új kötetével a költői felszállópálya elejére ért, hogy elkezdjen emelkedni az örvényektől kavargó magasságokba, ahol újabb küzdelmek várnak rá. Kívánjunk neki testi-lelki erőt ahhoz, hogy végigmehessen a maga választotta, csapdáktól és nyilaktól sűrű, de gyönyörűséges és felemelő úton. Vissza