A Napváros

Előszó

Mintegy harminc hajóból álló török flotta közeledett 1599. szeptember 13-án a calabriai Stilo partvidékéhez. A parancsnok jelzéseire semmiféle válasz nem érkezett, ötszáz ember partra is szállt, de hamarosan visszatért hajóira. A flotta egy ideig még fel-alá cirkált a partok mentén, majd mintha ott sem lett volna, eltűnt a láthatárról. Calabriában maradt minden a régiben. Pedig nagyon sokan mennyi reményt fűztek ehhez a naphoz!
Semmi sem történt. Mielőtt ugyanis bármi történhetett volna, catanzarói feljelentők levelére a spanyol hatóságok többeket őrizetbe vettek, köztük egy Dionisio Ponzio nevű szerzetest, egy Maurizio de Rinaldis nevű nemesembert és egy dominikánus barátot, akik a lefolytatott vizsgálat során kiterjedt összeesküvés vezetőinek bizonyultak. Ezért jött hiába a török hajóhad, ezért adta le hasztalanul a de Rinaldisszal megbeszélt jeleket, s ezért várták hiába Calabriában ezrek és tízezrek a felkelés kirobbanását.
A feljelentés nyomán megindult vizsgálat részleteiben is kiderítette, hogy olyan felkelés készült Calabriában, mely, ha pontosan nem is lehetett felmérni kiterjedését, jóval nagyobb arányú volt a korábbiaknál, amelyek korántsem mentek ritkaságszámba a spanyol uralom alatti Dél-Olaszországban. A spanyol és az egyházi hatóságok figyelmét és érdeklődését az a tény is fokozta, hogy a felkelés szervezője, lelke egy nagy tudású, prófétai lelkületű szerzetes volt, akinek tevékenysége és tervei messze túlhaladtak a szokványos politikai manőverek keretein. Vissza