Emlékek: Jeges könnyek hullanak a lekaszált napokra

Előszó

A horvátországi magyarok kisebbségi léte és az ebből fakadó gyér lehetőségei egyenlőre nem sok alkalmat adnak a kortárs alkotók önreprezentációjának, nincsenek állandó kiállítótereink, kortárs művészeket összefogó intézményeink. A társadalom is csak igen ritkán vesz tudomást a sorainkban található művészekről. Pedig tudatába kéne lenniük annak, hogy a társadalomnak a művészekre éppúgy szüksége van, mint tudósokra, technikusokra, munkásokra, szakemberekre, hitvallókra, tanítókra, apákra és anyákra.
Számos a horvátországi magyarság értelmiségi soraiból származó művész, irodalmár, színművész, kutató - a jobb érvényesülés reményében - ma már Magyarországon él. Ugyan ma már nem annyira fontos, ki és hol lakik, hiszen a modern eszközök lehetővé teszik, hogy a művészek Magyarországról is kapcsolatot tartsanak szülőhelyükkel. Mindezen felül, úgy gondolom, külön megbecsülést érdemelnek azok a művészek akik mégis szülőföldjükön tevékenykednek és itt közöttünk élik mindennapjainkat. Alkotásaikkal, melyeket létre hoznak, nemcsak saját kis közösségük műveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedő szolgálatot tesznek a közjónak is.
Folyóiratunk e havi számában Tomasic Deák Korina, kortárs művész munkájából adunk egy kis ízelítőt. A szóban forgó személy több önálló kiállítást is rendezett már. Verseit elsősorban horvát nyelven írta. Folyóiratunkban versei kétnyelven szerepelnek.
A művész alkotás közben önmagát fejezi ki. Amikor ugyanis a művész létrehoz egy alkotást, művével leleplezi saját személyiségét is. Saját lelki fejlődésének talál új dimenziót és sajátos kifejezési formát. Alkotása által szól másokhoz és kommunikál velük.
Reméljük Tomasic Deák Korina, kortárs művész rajzai, festményei és versei megnyerik majd a kedves olvasó tetszését!

Fogadják szeretettel!

Sipos Zsivics Tünde
szerkesztő Vissza