Töltik az időt

Előszó

Részlet a könyvből:

"(Sárga vaskorlát kerítette a négyzet alakú kis teraszt. Itt henyélt nyugszékben. Fakópiros volt a terasz cementlapja, ugyanilyen fakópiros csík futott végig a nyugszék elkoszolódott vásznán szélről kétfelől, de a csíkokat jórészt lefedte a lány testén levő sötétzöld sort meg a szegődíszítéses fehér selyemblúz. Egymás hegyén-hátán egy pár nyomorékra taposott félcipő hevert a nyugszék előtt.
Délután volt.
A lány lábszára mint két csupasz oszlop villogott a lenyugvó nap langyosan csiklandozó sugarában.
Kényelmetlenül feküdt. Maga alá húzta a lábfejét. Bal sarka kilátszott a far domború karaja alól. Valami feltörés frissen gyógyult hege rózsállott az Akhillesz-ínján. A furcsa fekvés ívet görbített a hátgerincére, és ez kissé kidomborította a keskeny, körteemlős mellkast. Sovány, még zsírréteg nélküli bordák sejlettek a simuló blúz alatt; ez a soványság mégis erőt ígért, későbbi húsos fejlettséget, mint ahogy deréktól lefelé máris asszonyos, Maillol-szoborra jellemző tömörségbe módosult a csípő és a comb.
A lány ölében nyitott könyv lapult, a cím- és hátlapjával felfelé. Megunta az olvasást, a feje mögé dugta a karját, és nézte a virágzó fákat a kertben.
A meggyfa olyan volt, mint a keményre vert tejszínhab, de a cseresznyefa laza, elbarnult fehérségét már megtörték az újdonsült sárgászöld levélrügyek.)" Vissza

Fülszöveg

1949-ben egy meg nem nevezett pestkörnyéki külvárosban a kisemberek - a fiatalja, mind az idősebbje - az ország erős balratolódása következtében kialakítják a maguk passzív megélhetési sáncállásaikat a hatalommal szemben. Ellenállásuk voltaképpen csak erős kritika, mert megalkuvóan megteszik a hatalomnak, ami jár neki, és ugyanakkor, otthon vagy társaságban, menekülésszerűen átadják magukat az ivászatnak, szexnek, szerelemnek, magányos hangulathajszolásnak, félresikerülő, netán szándékosan szétrombolt kapcsolatoknak, vagyis töltik az időt: nincs értelme a kezdeményezésnek, mert minden cselekvés színvallás, s ha mást nem, képmutatást ír elő, ettől pedig ódzkodnak. Védik és őrzik elnémult-elnémított titkaikat.
A történet a körül forog, hogy miféle tettre, lázadásra adódik lehetőség a fentebbi viszonyok között? Egy céltudatos fiatalember a hős, aki özvegy édesanyjával él kettesben, szembesül egy négytagú - apa, anya, egy fiú, egy lány - tipikusan kispolgári családdal. Finnyás hősünknek ízig-vérig ellenszenves ez a népség; mégis úgy hozza a sors, hogy feleségül veszi a szabados nemiségű lányt némi vívódás után. A polgári esküvőt mármár a lagzi követi, amikor az addig visszafojtott lázongó természet olyan vadul kitör az újdonsült férjből, hogy anyja segítségével elkergeti házukból a duhaj mulatságra, eszemiszomra készülő násznépet. Jellemző kispolgári pótcselekvés valós lázadás helyett. A történetben tizenkét figura ágál. Mindenkinek megvan a sajátos magánélete egy-egy fejezetben, ami próza és a többiekhez kötődő pozitív-negatív kapcsolata, ami dráma. Vissza