Úr és szolga

Előszó

Részlet a könyvből:
Ez a hetvenes években, Szent Miklós napjára következő másnapon történt. Ünnep volt, Vaszilij Andrejevics Brechunov, a gazdag vidéki kereskedő nem szabadulhatott hazulról; templomi előljáró volt, jelen kellett lennie a templomban, otthon pedig fogadnia, vendégelnie kellett a rokonait, barátait. Dehát, az utolsó vendégei is elég korán távoztak, Vaszilij Andrejevics tehát azonnal készült áthajtatni a szomszéd földesúrhoz, hogy megvegye tőle azt az erdőt, amelyre már régen alkudott. Vaszilij Andrejevics sietett, hogy a városi kereskedők el ne kaparintsák az orra elől a kitűnő üzletet. A fiatal uraság 10.000 rubelt az erdejéért csak azért kért, mert Vaszilij Andrejevics hetet kinált érte. 7000 pedig egyharmada volt a valóságos értékének. Vaszilij Andrejevics talán alkudott volna tovább, mert az erdő az ő járásukban volt, a járásbeli kereskedők közt pedig régen megvolt már az egyesség, hogy egyikük sem kinált többet, ha a másikuk alkuszik valamire; de Vaszilij Andrejevics megtudta, hogy a kormányzósági fakereskedők is szemet vetettek már a gorjacsinszki erdőre; azért határozta el, hogy azonnal indul és nyélbeüti a dolgot a földbirtokossal. így esett, hogy ünnep multával elővett a ládájából 700 rubelt, hozzácsapta a nála levő templomi 2300-at, úgyhogy kikerekült az összeg 3000-re és pontosan átszámolva, pénztárcába téve a pénzét, készült indulni.
Nikita béres, aki aznap maga volt csak józan, Vaszilij Andrejevics valamennyi bérese közül, futott befogni. Nikita aznap csak azért nem volt részeg, mert iszákos volt azelőtt és most böjt óta, amely alatt elitta a ruháját, csizmáját is és magával fogadalmat tett, hogy nem nyul többet italhoz. Vissza