Kozákok

Előszó

Részlet a könyvből:

Moszkvában minden elcsendesedett. Csak néha-néha hallani kerékzörgést a fagyos utcán. Az ablakokban nincs már világosság: kialudtak a lámpák. De ime harangszó árad a templom felől és végighullámzik az alvó város felett; jele annak, hogy itt a reggel. Az utcák üresek. Nagy-ritkán kavarja fel a homokot a hóba keskeny kerekeivel egy-egy éjszakai bérkocsi; kocsisa a sarkon túl már szunyókál s úgy várja az utast. Egy anyóka ballag a templomba, ahol már vörösen pislog néhány rendetlenül odatett viaszgyertya. Fényüket aranyveretek szórják szerte. A munkásnép is szedelőzködik már a hosszú téli éjszaka után és munkába indul.
De az uraknál még éjjel van.
Az egyik ablakban, a félig zárt táblák között a törvény ellenére is világosságot látni. A bejáratnál fogatok, szánok és bérkocsik állanak összetorlódva. Még a postakocsi is ott van. Egy lakáj jól beburkolózva épen most lapul meg a ház szögletén.
- Hogyan is tudják ennyit csépelni az üres szalmát? - gondolja a lakáj, amint álmosan leül a kiszögelésre. - És épen az én napomon van minden!
A szomszédos kivilágított szobából három vacsorázó fiatalember hangja hallatszik. Az asztal körül ülnek, melyen a vacsora és a borok maradványa hever. Egyikük alacsony, sovány és csúnya; jóságos, de bágyadt szemmel nézi az elutazót. A másik magas; az üres üvegekkel megrakott asztal mellett fekszik és az órakulccsal játszik. Vissza