Hadzsimurát

Előszó

Tolsztoj legteljesebb irói megnyilvánulása, művészeiének uralkodó vonása kétségtelenül: az elbeszélés. Egy novella, a Gyermekkor volt első irói kirobbanása 1852-ben és ennek ötvenedik évfordulóját méltán ünnepelték meg annak idején Oroszországban és az egész világon, mint az emberiség egyik legnagyobb elbeszélőjének a művészettel való eljegyzését.
Ettől az első novellától fogva kezdett mind magasabbra nőni az a terebélyes és dus gyümölcsű fa, amely annyi örökértékü gyümölccsel ajándékozta meg az emberiséget.
Mindenekelőtt az ifjúság tüzes, izes aranyalmái nőttek meg rajta. A 28 éves Tolsztoj a „Két huszár" évében irta az Egy markőr feljegyzései-t, amelyben a saját kártyaveszteségcinek emléke kisért, mint Dosztojevszkinél „A játékos naplójá"-ban és a Hóvihar-t, amely a doni kozákok földjének telét érzékiti meg mesteri módon.
A következő év - 1857 - az utazás éve volt és uti élményeiből íródott meg a Luzern c. elbeszélés, az Albert cimüt pedig még az uton, Dijonban irta meg. A „Luzern" arról nevezetes, hogy itt szerepel először Nehlyudov, akiben Tolsztoj saját magát formálta meg, mint Anatole Francé „Pierre Noziére"-ben.
A „Családi boldogság" évéből (1859) való a Három halál, amely három emberi sorsot állit szembe és a következő évben született a Polikuska, a becsületes tolvaj története. Andrejevna Zsófia, akivel 1862-ben Tolsztoj házasságra lép, kijelenti: „Olyan világban élek, mely annyira távol van az irodalomtól, hogy csak csodálkozást kelt ez a kérdés: ki irta a „Kozákok" -at? Ki irta a „Polikuská"-t?" Vissza