Tolnai Világtörténelme 13. - Az újkor IV.

Előszó

Részlet a kötetből:

Oroszország Nagy Péter cár korában.

A Romanovoktól sem lehetett elvitatni, hogy az orosz birodalmat modern alapokra akarták fektetni. Igaz ugyan, hogy a cári önkényt is kiszélesítették, erre azonban szükség is volt ott, ahol a nép irtózott a nyugateurópai kultúrától és gyűlölettel fogadott minden újítást. Ilyen körülmények között az ó-orosz és a nyugateurópai felfogásnak okvetlen meg kellett ütköznie egymással, döntés pedig csakis komolyabb belső megrázkódtatások után következhetett be.
I. Mihály (1617-45.) uralkodása idejében még nagyon is érezni lehetett a legutóbbi polgárháború bénító hatását. Szerencséje volt a cárnak, hogy atyja, Filaret moszkvai patriárka segített neki az uralkodásban.
Már Alexej (1645-76.) uralkodása idejében jobban meglátszottak az orosz birodalmon a modern fejlődés nyomai. A cár fiatal korában nevelője, Morozov Boris volt, a főkancellár, akinek befolyása azáltal, hogy a cár Miloszlavszki hercegnőt vette nőül, akinek nővére Morozovnak lett .a felesége, hallatlan arányokat öltött. Morozov és rokonsága pedig régi orosz hagyomány szerint megcselekedte azt, hogy befolyását mindenféle sápolásra és rengeteg vagyon harácsolására használta fel, ami oly gyalázatosságok között ment végbe, hogy 1648-ban lázadás tört ki és Morozovéknak embereikkel együtt pusztulniok kellett. Most már a cár bizonyos önállósággal igyekezett az ország ügyeit rendbehozni, átszervezte a hadsereget, idegen tiszteket hívott meg és megteremtette a saját modern hadseregét, amely a nyugateurópai seregekkel csaknem egyenrangúvá fejlődött. Külföldi iparosokat hívott be és elismerésre méltó buzgalommal igyekezett az elhanyagolt birodalmat modern alapokra fektetni. Vissza