Heurisztikus programozású olvasás- és írástanítási módszer kézikönyv 2. osztály

Előszó

KEDVES KOLLÉGA!
Megszokott dolog már tőlem, hogy kézikönyvemet levél írással kezdem. Nekem fontos és jelentős forma ez, mivel én tanító voltam negyven éven keresztül. Olyan pedagógus, aki szívesen adtam tanácsot szóban és levélben, ki hogyan kérte. Örültem, ha legalább illegalitásban is hozzám fordultak a nevelők, ha valami problémájuk volt, ha szerettek volna eredményesebben dolgozni, ha szerették volna megnyugtatni lelkiismeretüket azzal kapcsolatban, hogy mindent megtesznek a gyermekek személyiségének megmentése, harmonikus fejlesztése érdekében. Azok fordultak hozzám segítségül, akik szintén comeniusi hittel dolgoztak, gondolkodtak; úgy, mint én.
Rendkívüli, de úgy érzem megérdemelt megtiszteltetés ért 1992. március 15-én szülőfalumban, egy borsodi, ma már elég nagynak nevezhető faluban, Taktaharkányban. Díszpolgárrá választottak. Ez a nap méltán életem legszebb napjának tekinthető, mert a szülőfalum mindig hatalmas, nosztalgikus emócióval élt a képzeletemben. Mindennapi gondolataimban, szívemben, lelkemben.
E kézikönyvet a 60. születésnapomon 1992. május elsején fejeztem be, amelynek bevezetőjét, bevezetőjének átalakítását e felejthetetlen márciusi nap tette szükségessé. Engedjétek meg nekem születésnapi ajándékként, hogy a 90 perces beszédemből (amit én 10 percnek éreztem) készült újságcikket kézikönyvemben elhelyezzem. Vissza