Tolna megye nappali lepkéi

Előszó

Tolna megye lepkéiről eddig még soha nem jelent meg összefoglaló munka. Ez alól csupán PILLICH FERENC simontornyai tudós gyógyszerész 1914 ben írt könyve a kivétel. "Aus der Arthropodonwelt Simontornyas" (Simontornya ízeltlábú világáról). Példátlan forrás értékű munkája azonban csak Simontornya környékére korlátozódik. Jelen könyv megírását az is indokolja, hogy a nappali lepkék és általában a rovarok, hasonlóan a növényekhez illetve a magasabbrendű gerinces állatokhoz, érzékenyen reagálnak a természeti környezet minőségének változásaira. Mint bioindikátorok areaváltozásaikkal, helyi populációik egyedszám változásaival relatíve hű képet adnak a megye természeti állapotáról. Eltekintve a jelenkori klímaingadozásoktól, a paraziták számbeli "hullámzásától", az utóbbi évtizedekben antropogén hatásra igen drasztikus élőhely és egyedszám csökkenés figyelhető meg hazánkban, s ez Tolnában is érezteti hatását. Európai, hazai szempontból talán legjelentősebb az un. humid. vizenyős területek megszűnése, ami részben a lecsapolásokkal. patak- és folyószabályozásokkal, feltöltésekkel magyarázható. A mezőgazdasági területek szinte a töltésekig érnek, de ha maradtak is üde rétek, azok növényzeti változékonysága jelentősen csökkent, s együtt járt az érzékenyebb rovarfajok megfogyatkozásával vagy táplálékspecializációjával (monofágia). Tolna megye földrajzi helyzete, növénytársulásainak átmeneti jellege, az előillir (PraeiUiricum) és alföldi (Eupannonicum) flóravidékek találkozásában, valamint a többirányú állatföldrajzi, s faunaelemek hatásában igen sajátos vonásokat mutat. A Sió vonalától Báta irányába egy sokszínű növény és állatföldrajzi határ húzódik. Itt találkoznak Belső-Ázsia kontinentális, sztyepp- és erdőssztyepp területének jellegzetes fajai, a délről északi irányba hatoló szubmediterrán, mediterrán elemekkel, amelyekhez gazdag nyugat-balkáni fajok társulnak. Vissza