Tollas Tibor versei - Mezey István grafikáival

Előszó

Több mint négy évtized válogatott versei - nemcsak a saját érzéseimet, élményeimet, hanem egy megpróbáltatott nemzedék sorsát is tükrözik. Pusztító háború, börtön, levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet gondjairól az utána jövőknek tanulságot tenni, úgy érzem, írói kötelesség.
Az első világháború után, 1920. december 21-én születtem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Kohlmann Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy nagyapjának testvére, Kohlmann József császári tiszt 1848-ban, mint táborkari honvéd-ezredes az osztrák és cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. Anyám, Kecskéssy Jolán, édesanyjától, született Geleji Zsuzsannától, a református zsoltárfordító leszármazottjától, nemcsak a szülői házat, de a hazaszeretetét is örökölte, amit négy gyermekének adott tovább. Az ő nevét vettem fel 14 éves koromban. Középiskolába egy évet Kőszegen, 7 évet a soproni Rákóczi Ferenc honvéd reáliskolai intézetbe jártam. Innen kerültem Budapestre, a Ludovika Akadémiára, 1941-ben avattak hadnaggyá. Hadibeosztásban, 1945 tavaszán, Veszprém mellett mindkét kezemen súlyosan megsebesültem. 1945 után az ún. demokratikus honvédség tisztjeként szolgáltam. 1947-ben hamis vádakkal letartóztattak. A kiszabott 10 év büntetésből 9 évet a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rab-bányában töltöttem. 1956 júliusában, a politikai perek felülvizsgálatok több társammal együtt szabadultam. Vissza