Fülszöveg
FORGÓSZÉLBEN című kötetem, - közel 40 év válogatott versein keresztül - nemcsak a saját érzéseimet, élményeimet, hanem egy egész megpróbáltatott nemzedék sorsát is tükrözi. Pusztító háború, börtön, levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáiról az utánunk jövőknek tanúságot tenni, úgy érzem, írói kötelesség.
Az első világháború után, 1920 december 21-én születtem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Kohlmann Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy nagyapjának testvére, Kohlmann József, császári tiszt, 1848-ban, mint táborkari honvéd-ezredes az osztrák és cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. Anyám Kecskéssy Jolán, édesanyjától, született Geleji Katona Zsuzsannától, a református zsoltárfordító leszármazottjától, nemcsak a szülői házat, de a haza szeretetét is örökölte, melyet négy gyermekének adott tovább. 14 éves koromban az ő nevét vettem fel. Középiskolában egy évet Kőszegen, hét évet a Soproni Rákóczi Ferenc honvéd reáliskolai intézetben jártam....
Tovább
Fülszöveg
FORGÓSZÉLBEN című kötetem, - közel 40 év válogatott versein keresztül - nemcsak a saját érzéseimet, élményeimet, hanem egy egész megpróbáltatott nemzedék sorsát is tükrözi. Pusztító háború, börtön, levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáiról az utánunk jövőknek tanúságot tenni, úgy érzem, írói kötelesség.
Az első világháború után, 1920 december 21-én születtem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Kohlmann Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy nagyapjának testvére, Kohlmann József, császári tiszt, 1848-ban, mint táborkari honvéd-ezredes az osztrák és cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. Anyám Kecskéssy Jolán, édesanyjától, született Geleji Katona Zsuzsannától, a református zsoltárfordító leszármazottjától, nemcsak a szülői házat, de a haza szeretetét is örökölte, melyet négy gyermekének adott tovább. 14 éves koromban az ő nevét vettem fel. Középiskolában egy évet Kőszegen, hét évet a Soproni Rákóczi Ferenc honvéd reáliskolai intézetben jártam. Innen kerültem Budapestre, a Ludovika Akadémiára. 1941-ben avattak hadnaggyá. Hadibeosztásban 1945 tavaszán Veszprém mellett mindkét kezemen súlyosan megsebesültem. 1945 után az ún. demokratikus honvédség tisztjeként szolgáltam. 1947-ben hamis vádakkal letartóztattak. A kiszabott 10 év büntetésből 9 évet a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rab-bányában töltöttem. 1956 júliusában, a politikai perek felülvizsgálatakor több társammal együtt szabadultam. A váci börtönben gyűjtöttem egybe az első magyar „szamizdat" írásokat, a „Füveskertet", összesen 12 kézzel írott füzetet, mely celláról-cellára vándorolt, majd falba rejtve várta sorsát. Három példányt sikerült közülük Nyugatra csempészni. Nagyrészt ezekből válogattuk a Bécsben kiadott „Füveskert" versantológiát.
Az 56-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vettem részt. November első napjaiban rádión keresztül' egy lap alapításának megbeszélésére hívtuk össze a „Füveskent" íróit. A lap végülis külföldön 1956 december 1-én, bécsi szerkesztésben, Münchenben jelent meg „Nemzetőr" címmel. Azóta megszakítás nélkül vagyok a lap szerkesztője és kiadója.
1958-ban Bécsben megnősültem. Magyar feleségem etnológus, 1963-tól a müncheni Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa. Három gyermekem közül Tamás és Csilla Bécsben, Krisztina Münchenben született.
„Forgószélben" című kötetem 5 önálló verseskönyvemből válogattam össze. „A mélyből" című ciklus eddig könyvben még kiadatlan költeményeimet tartalmazza. Néhány régebbi versemen kisebb-nagyobb változtatást végeztem. Az itt közölt szöveget tekintem véglegesnek. Különös iróniája a sorsnak, hogy a szabad világban megjelent verseim, - akár a börtönben írottak - csak „csempészárúként" juthattak el a hazai közönséghez. Nagy elégtétel és nem várt ajándék számomra, hogy az utóbbi években, az 56 után felnőtt fiatal „búvópatak-nemzedék"-nél előítélet nélkül visszhangra találtak ezek a versek.
A jövőnek ők igazolnak,
általuk oldoz fel a holnap. T. T.
Vissza