Toldy Ferenc, Greguss Ágost, Katona Lajos emlékezete

Előszó

E három Jellemzésben három nemzedék képét látjuk.
Az első, a Toldy Ferencz nemzedéke, a tudományos honalapítóké.
A második, a Greguss Ágosté, az abszolutizmus éveiben éleszti viharos ég alatt, félig dúlt oltáron a hazafiságnak, a tudománynak, a szépnek már az előbbeni nemzedéktől felgyújtott szent tüzét.
A harmadik nemzedék (a Katona Lajosé) az immár meghódított tudós területen a rendszeres, az új tudományos módszerrel erősített részletes kutatásba fog.
A három férfi egyénisége, mely a rajongó tudományszeretetben egy, külömben elég eltérő.
Toldy Ferenczben a vezető lelki erő a kegyelet. Kegyelet hazájának nem elég ismert múltja és kegyelet nemzet-ébresztő nagy ifjúkori barátai iránt. Az ő működéséében is bevált Goethe mondása: A kegyelet eszköz, melynek segítségével a legmagasabb kulturára emelkedhetünk.
Katona Lajosban az ernyedetlen kutató lelkiismeret működik, mely munkás éjjeleken íróasztalának lámpájával a magyar szellem távol múltjának homályát világítja meg.
Gregussban pedig a szépérzék a középpont. De a szép nála nem csak a szép, hanem a jó és az igaz is. Tagadhatatlan, hogy ebben a felfogásban van valami illuzió. Az a nagy rianás, mely végig szakad a külső világ és saját szívünk világa közt, ma gyakran elválasztja a jót a széptől és igaztól. De a világ most gyorsan változik, egy évtized alatt többet, mint régen egy évszázad alatt. A szép, a jó és az igaz, melyek ma távol esnek egymástól, majd mindinkább közelednek. Ez lesz az emberiség legértékesebb haladása. A mi századunk megczáfolja Greguss elméletét a jó, szép és igaz egyezségéről: de a távol jövőben lesznek évezredek, melyek igazat adnak neki. Vissza