Előszó
ELSŐ ÉNEK.
«Az idő akkoron szép folyással vala.» Ilosvai.
1.Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
Szomorú tallóján ősi hírnevének,
Hej! csak úgy böngéz már valamit - mesének.
Engem is a bánat megviselvén zordul,
Vigaszért hő lelkem a múltakba fordul;
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
Mit az élet megvon, megadják a holtak.
2. Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,
Játszi elmém könnyű énekét elmondta;
Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,
De a szívből fakad melegen és tisztán.
Oh! ha - nem a hírért, nem a dicsőségért,
Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,
De, hogy a daliásban lelkem átifjodnék -
Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!
3. Ifjú Lajos király atyja trónján űle,
Urak és leventék szolgáltak körüle;
Budán székelt immár, az uj palotában,
Mely tündéri fénnyel épült mostanában.
Toldi a királynak volt személye mellett,
Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;
Paizsán a cseh főt címerül mutatta,
Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.
Vissza