Toldi

Előszó

A Kisfaludy-Társaság 1846-ban pályázatot hirdetett olyan költői elbeszélés megírására, amelynek hőse a népmondákban él. Ez az alkalom késztette Arany Jánost «Toldi» c. műve megírására.
Munkájában felhasználta a XVI. században élt Ilosvai Selymes Péternek Toldi Miklósról szóló versezetét, értékesítette a nép ajkán élő mondatöredékeket, s hatott rá Petőfi Sándor remek népmeséje, a János Vitéz is.
A Kisfaludy-Társaság bírálóbizottsága, amelyben Vörösmarty Mihály és más jeles költő is helyet foglalt, a Toldit egyhangú lelkesedéssel irodalmunk egyik legszebb díszének nyilvánította, és elismerését azzal is kifejezte, hogy a pályadíjat 15 aranyról 20-ra emelte föl.
A pályadíjnyertes költemény Arany János nevét egyszerre ünnepeltté és országos hírűvé tette. A nagyközönség gyönyörködött a műben, az írok lelkesedéssel üdvözölték és barátságukba fogadták az egyszerű nagyszalontai jegyzőt. A Toldival kezdődött meg Arany János és Petőfi barátsága is.
Petőfi Sándor «Arany Jánoshoz» c. költői levelével üdvözölte a Toldi íróját. A többi között így ír:
«... Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
Ki és mi vagy, hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki?
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.»
Arany János «Toldi» c. költői elbeszélése irodalmunk egyik legértékesebb remekműve. A vele való foglalkozás, a benne való elmélyedés ritka lelki gyönyörűség. A magyar ifjúságnak legszebb és legértékesebb olvasmánya.
A Toldi több (német, francia, angol, szerb) fordításban külföldön is hirdeti Arany János költői nagyságát. Vissza