Előszó
Részlet a könyvből:
"Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem
Majd kilenc tiz emberöltő régiségben.
Rémlik, mintha...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem
Majd kilenc tiz emberöltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek istenem haragjának,
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok sulyos buzogányát,
Parittyaköveit, ökelelő kopjáját:
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
'És kit a csizmáján viselt sarkantyuját.'"
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal