Előszó
Részlet a kötetből:
"Mostan emlékezem az elmúlt időkről,
Az elmúlt időkben jó Tholdi Miklósról..."
llosvai.
Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Mostan emlékezem az elmúlt időkről,
Az elmúlt időkben jó Tholdi Miklósról..."
llosvai.
Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilencz tiz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton.
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhűlnétek, látva rettenetes pajzsát, ,
'És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját'
Vissza