Tokaji zsidó emlékek

Előszó

Több, mint 800 ártatlan polgártársunk kitervelt és irgalmatlan elpusztítását máig nem tudta kiheverni városunk. S amikor ezt a sommás megfogalmazást használom, akkor azokra az eltávozott lelkekre gondolok, akik hiányoznak Tokajból, akik e városka polgárságának a többiektől elválaszthatatlan részét képezték.
Amikor e hegyaljai településen szóba kerül a zsidóság, az emberben be nem forrt sebek fakadnak, és ki nem beszélt indulatok törnek föl. A városi polgárság értékes rétegét hurcolták el azokban a napokban, amikor elérte Hegyalja zsidóságát a Végzet. A városi lakosság döntő többsége értetlenül állt a Zsinagóga udvarán összezsúfolt emberek kálváriáját látva. A nagyapámtól tudom, hogy szemlesütve adták át az élelmiszert, vagy egyéb kisebb használati cikket a tegnapi „kenyéradó gazdáiknak". Elítéljük a német megszálló hatóságokat passzívan, esetenként készségesen kiszolgáló hivatalos személyeket, akik részt vettek a zsidóság összegyűjtésében és elhurcolásában. A törvénytisztelő emberek megvetése sújtja azokat, akik az elhurcoltak vagyontárgyai egy részét eltulajdonították.
Honfitársaink erőszak okozta távozásukkal mély űrt hagytak maguk mögött. Másnap hiányzott a megszokott fűszeres, iparos mester, a banki tisztviselő, a szomszéd, a jótevő, s a barát. Pedig a XVIII. században Galíciából ide érkező őseik hazát kerestek és találtak itt. Kitartásukkal, munkájukkal hamarosan beilleszkedtek a város életébe.
Óriási szerepet vállaltak a tokaji bor világhírnevének megszerzésében. Kiváló kereskedők és pénzügyi szakemberek lettek, akik sikeresen vettek részt a város közigazgatásában is. Buzgón gyakorolták vallásukat, iskolát szerveztek, bankot alapítottak, üzemeket hoztak létre, egyszersmind megteremtették a kisvárosi élet gazdasági alapjait.
Tokaj a XX. század végén - nélkülük - keresi helyét a magyarországi városhálózatban. Hiányoznak, mint városi polgárok, hiányoznak, mint a városi gazdaság, mint a jövedelemszerzés motorjai, s hiányzik kultúrájuk, amely ebben a városban teljesedett ki.
Amikor Zelenák István könyvét kézbe vesszük, akkor annak a helyi és talán országos igénynek is adózunk, amit évtizedekig elhallgattunk, vagy nem beszéltünk ki, lelkiismeretünk megnyugvása érdekében. Ez a könyv biztos, hogy nem oszlatja el mindazt a félelmet és kételyt, ami a magyar társadalomban jelen van a zsidó vallásúak körében, de mindenképpen bizonyítja városunk polgárainak érzületét az elhurcoltak iránt. A szerző - keresztény emberként - olyan szépen ír és veszi lajstromba elvesztett polgártársaink hátrahagyott emlékeit, idézi fel két és fél évszázados itt-tartózkodásukat, hogy általa felelevenedik előttünk emberi valóságuk, s gazdag kulturális örökségük.
Tokaj városa e kötettel is szeretné leróni kegyeletét pusztulásba küldött zsidósága előtt.
Májer János
Tokaj város polgármestere Vissza