Tódorka úr történetei III. (dedikált példány)

Fülszöveg

- Ismét könyveket hoztam a művész úrnak - mondta a kézbesítőnő, alig hogy átlépte küszöbünket. Örülök ennek, hisz még csak alig múlt kilenc óra. Íróasztalomon halomnyi új könyv, van miből válogatnom. S valóban, három szépen kivitelezett, színes borítójú könyvet ki is választok a kapottakból. A harmadik kötet a Magyar-nóta szerzők, énekesek és népdalosok Új Lexikona. Benne írók, költők, színészek, előadóművészek.
Engem most Tódorka úr történetei érdekelnek, s olvasgatom is. Igen jókedvű, hangulatos írásokat olvasok, s menten arra gondolok: - Az igazi tehetséget nem lehet letagadva, véka alá rejteni! Igen, mert az kinő a legszorosabbra fóliázott kosárból is. Nagyon jól szórakozom Tódorka úr presszói, cukrászdai és egyéb történetein. Azonban ez a második számú kiadvány még több olvasmány-örömül szolgál engem, ezekben a csöndes olvasási, pihentető órákban. A két kis könyvecske, az alig százhúsznyi oldalával, igazi élményt nyújtó olvasmány. A Három pofon, avagy a Ki ismeri az asszonyokat? című írás igazán kiforrott elbeszélése a szerzőnek. De az is igaz, hogy az Emili című sem marad el, színes nyelvezetével, megoldásaival a másik művek mögött. A Krúdy úr menesztése című elbeszélés, a korabeli reklámok fölhasználásával, külön értéke a kiadványnak:
- "Nézze Krúdy Úr! Én tisztában vagyok az ön írásainak értékével. Tudja mit? Fizessen az étkezésért egy-egy karcolattal, novellával és rendben lesz minden."
Igen: találó a befejezése az írásnak: - Vendéglő az ínyenceknek. Ahogy meg van írva: - Fejezetek az életem-ből.
Gratulálunk az írónak, a jeles zeneszerzőnek, hogy ezt a történelmi pillanatot is megosztotta velünk, olvasóival.
Mindenkinek szívből merem ajánlani ezt a tizenkét elbeszélésből álló, csodálatosan szép nyelvezettel megírt két könyvet. Vissza