Aluljárók népe

Fülszöveg

Tódor János szociografikus írásai Magyarország legújabb kori történetének alighanem legérdekesebb tizenöt évét ölelik föl: az egyre puhuló szocialista diktatúra és az egyre keményedő kapitalista demokrácia évtizedét.
Írásai a legváltozatosabb helyszíneken játszódnak, hősei az említett időszak tipikus figurái: margószélre keveredett emberek élik voltaképpen nem is olyan különleges életüket, így van ez még akkor is, ha természetesen tudjuk, hogy van másik Magyarország is, más emberekkel, más élettörténetekkel. Amiről Tódor ír, az - amiképpen azt lektori jelentésekben írni szokták - Magyarország egy szelete.
Közhelyszerűen hangzik, de igaz. Ami azonban kiemeli ezeket az írásokat a tucat szociográfiák közül, az a szerző sajátos viszonya az írásokban ábrázolt helyzetekhez és szereplőkhöz. A szerző ugyanis nem egyszerűen megérti a figurát, és az olvasó nagy szerencséjére, kerüli a teátrális rácsodálkozást, hanem éppen ellenkezőleg, valamiképpen természetesnek fogadja el azt a helyzetet, amelyben élnek, magától értetődőnek viselkedésüket, a legtávolabb pedig az ítélkezés áll tőle.
Alanyai nem egy felmérés alanyai, hanem hús-vér emberek. Arcuk van, tulajdonságaik, melyek az azonos élethelyzetben lévőket is jól megkülönböztetik egymástól. Írásainak ezt a jellegét erősítik a szerző igen erős és masszív riporteri tulajdonságai. Amikor szükséges, két-három oda illő jelzővel képes érzékeltetni helyszínt, szituációt, viszont jó érzékkel választja ki azt a helyzetet, amikor ezekre nincsen szükség, mert elegendő erejű az alanyok puszta megjelenítése, amikor mondanivalójuk erejében bátran lehet bízni.
Ezek az írások segítenek Magyarország elmúlt tizenöt évének alaposabb megismerésében. Amikor a politológia elvégzi a maga munkálatait, amikor már a történészek is értékelték a jelzett időszakot, akkor mindezeknek a tanulmányoknak a megértésééhez valószínűleg mind olvasmánynak, mind segédeszköznek bátran ajánlhatók Tódor János szociografikus írásai.

Kovács Zoltán
Az Élet és Irodalom főszerkesztője Vissza