Előszó
Toborzó a minikönyv címe. A szöveg nemzedékek óta közismert: "A jó lovas katonának de jól megyen dolga, iszik-eszik, lakomázik, semmire sincs gondja.."
Ha nem is nemzedékek óta, de az elmúlt 30-40...
Tovább
Előszó
Toborzó a minikönyv címe. A szöveg nemzedékek óta közismert: "A jó lovas katonának de jól megyen dolga, iszik-eszik, lakomázik, semmire sincs gondja.."
Ha nem is nemzedékek óta, de az elmúlt 30-40 év folyamán az is közismert lett, hogy a szöveg mondanivalója a mi néphadseregünkre nem vonatkozik, nemcsak azért, mert a lovaskatonák lassan kimennek a divatból, hanem azért is, mert a mi katonáinknak bőven akad gondjuk és teendőjük.
Ha a katonai hivatás, a tiszti pálya, más pályákhoz viszonyítva könnyű lenne, s csábító előnyt jelentene, akkor a karrieristák, a könnyű sikert elérni vágyók özönlenék el.
Néphadseregünkben ma a tiszti hivatás teljesítéséhez, a pályán maradáshoz magasfokú hivatástudat, alapos felkészültség, szorgalom, általános politikai és katonai műveltség szükséges. A Magyar Néphadsereg hivatásos katonájának lenni ma egyre inkább politikai elkötelezettséget, magasfokú erkölcsi igények szerinti életet jelent mindazok számára, akik népünk szolgálata és az emberiség békéjének biztosítása érdekében egy életen át ezt önként vállalják.
Harminchét évi szolgálatom után talán elfogulatlanul tudok mérleget vonni, de azok nevében is, akik ilyen hosszú időt töltöttek a pályán csak azt tudom mondani, amit már rajtam kívül sokan és sokszor mondottak: "Ha újra kezdeném, ugyanezt tenném."
A tiszti hivatás a történelem folyamán mindig az egyik legszebb és a legelhivatottabb pályák közé tartozott. Mennyivel inkább így van ez ma, amikor Néphadseregünk tisztjének lenni valóban a népünk szolgálatát jelenti. A mi Néphadseregünk együtt született és erősödött a népi államunkkal, népi demokratikus rendszerünkkel. Mi igazán méltó örökösei vagyunk Dózsa György jobbágyainak, Rákóczi kurucainak, az 1848-49-es szabadságharc katonáinak, a dicső Magyar Tanácsköztársaság vöröskatonáinak.
Vissza