Fülszöveg
A 80 éves Magyar Rádió alapításának lelke, az első műsorigazgató Szőts Ernő volt (arcmását lásd a borító első oldalán). Ténykedéséről a korabeli Magyar Rádió Újság riportere szemléletes portrét rajzolt:
„Néhány év előtt katona volt, őrnagy. Most megint katona és frontharcos. A kultúra frontjára küldték ki Szőts Ernőt és én a Rákóczi út 22. szám alatti hadszíntéren kerestem fel és megkértem, hogy beszéljen valamit azokról az érdekes harcokról, melyek a magyar kultúrát akarják diadalra juttatni. Telefonok, apró villamoslámpák, csengetyűgombok, ijesztően nagy tölcsérek, bonyolult dróthálózatok közepette ült Szőts, mint egy pogány mitológiai alak, aki nem a szelek felett uralkodik, mint Aesolus, vagy a vizek felett mint Neptun, hanem a hangok felett. Mérnökök nyitnak be hozzá minden pillanatban, Barcelonából, Londonból süvít be egy kíváncsi, kérdezősködő hang, magyar pusztákról hoznak sürgönyöket és expresszleveleket, színházi ügynökök, hangversenyrendezők kopogtatnak, művészek...
Tovább
Fülszöveg
A 80 éves Magyar Rádió alapításának lelke, az első műsorigazgató Szőts Ernő volt (arcmását lásd a borító első oldalán). Ténykedéséről a korabeli Magyar Rádió Újság riportere szemléletes portrét rajzolt:
„Néhány év előtt katona volt, őrnagy. Most megint katona és frontharcos. A kultúra frontjára küldték ki Szőts Ernőt és én a Rákóczi út 22. szám alatti hadszíntéren kerestem fel és megkértem, hogy beszéljen valamit azokról az érdekes harcokról, melyek a magyar kultúrát akarják diadalra juttatni. Telefonok, apró villamoslámpák, csengetyűgombok, ijesztően nagy tölcsérek, bonyolult dróthálózatok közepette ült Szőts, mint egy pogány mitológiai alak, aki nem a szelek felett uralkodik, mint Aesolus, vagy a vizek felett mint Neptun, hanem a hangok felett. Mérnökök nyitnak be hozzá minden pillanatban, Barcelonából, Londonból süvít be egy kíváncsi, kérdezősködő hang, magyar pusztákról hoznak sürgönyöket és expresszleveleket, színházi ügynökök, hangversenyrendezők kopogtatnak, művészek drukkolnak, titkárok jelentenek, gépírókisasszonyok leveleket hoznak, újságírók érdeklődnek, előfizetők telefonálnak. Hát hangzavar, az van itt. Ember legyen az, aki rendet teremt ebben a káoszban. Hát még a világ összes hangjait dirigálni az antennák csodálatos hálózatában!
De azért derűsen, a fáradtság legkisebb nyoma nélkül gyújt rá egy cigarettára és annak az embernek udvariasságával, aki megszokta, hogy egész nap a nyilvánosság rendelkezésére álljon, válaszol kérdéseinkre:
- Bizony nem könnyű dolog a Stúdió művészi programját intézni. Hiszen nincsen a világon még egy olyan produkció, amelynek közönsége annyira vegyes összetételű lenne, mint a rádióé. A színház publikumát ehhez nem is lehet hasonlítani, hiszen a mi hallgatóink között számosan vannak olyanok, akik talán még nem voltak színházban, de egészen bizonyos, hogy tömegesen akadnak olyanok, akik a rádión keresztül hallanak először operát vagy hangversenyt.
Ezek persze idegenül állnak szemben ezzel a magasabbrendű művészi produkcióval, de a rádió egyik nagy kultúrfeladata éppen abban áll, hogy a könnyű fajsúlyú, tömegszórakoztatások mellett a magasabb igényeket is kielégítse, a tömeget pedig lassankint ránevelje a komoly értékek szeretetére."
Szőts Ernő nevéhez fűződik a déli harangszó „műsorba állítása" is. Lónyay utcai református gimnáziumbeli egykori osztálytársa levelében kérte Monorról: Hunyadi Mátyás nándorfehérvári győzelmének mindennapos emlékére iktassa programjába a Rádió a déli harangszót. 1928. április 29- től mind a mai napig szól a harang, de 1950 és 1956 között elnémult. Elhallgattatták.
Szőts Ernő (1884-1932) korai halálát az önmagát sohasem kímélő felfokozott, örömteli munkatempó váltotta ki (lám, az öröm, a napi rádiósjótettek is tudnak bánatot okozni...).
Egy falusi tanító levelében így siratta el az áldott emlékű rádió-alapítót: „Köszönöm, hogy a semmiből - mindent teremtettek... Ha nem is hat nap alatt, mint az Úristen, de mindjárt az első esztendőben... "
Vissza