Előszó
Alig félév alatt két kiadásban fogyott el a Szívgárdavezetés segédkönyve. Megvallom: aggódva bocsátottam útjára gyarló kis könyvemet, de bátorított az az érzés, hogy ezzel a szívgárdavezetés...
Tovább
Előszó
Alig félév alatt két kiadásban fogyott el a Szívgárdavezetés segédkönyve. Megvallom: aggódva bocsátottam útjára gyarló kis könyvemet, de bátorított az az érzés, hogy ezzel a szívgárdavezetés lélekmentő, nemzetépítő munkájához nyújtok segítséget azoknak, akik hisznek az emberi jóság kialakításának lehetőségében és tudják, hogy ezt a jóságot a Szent Szív megszenteli, megáldja és jó kovászként egyszer mégiscsak áthatja vele nemzetünk minden rétegét.
Természetes, hogy könyvem, amellyel elsősorban a kezdőknek akartam segíteni, nem adott több évre szóló gyűlésanyagot. Többen fordultak hozzám azzal a felhívással hogy a meséket írjam meg folytatólag úgy, hogy ne csak szolgai utánzás legyen az előző kötethez viszonyítva, hanem valóban folytatása legyen annak, elsősorban természetesen pedagógiai vonatkozásban.
Ebben a beállításban adom a gárdavezetők, a magyar katolikus pedagógusok kezébe könyvemet.
Könyvem folytatása az előző könyvnek nemcsak azért, mert újabb esztendőre ad gyűlésekre anyagot, hanem azért, is mert tekintetbe veszi azokat az eredményeket, amelyeket az első gárdasegédkönyv alapján elért tervszerűen a dolgozó gárdavezető.
Az első kötetben a negatívumok beállítása volt a cél: lássa meg a gyermek a mesék csetlő-botló alakjaiban saját magát, a maga sok-sok hibáját, kisebb, vagy nagyobb kilengését és igyekezzék megjavulni. Ez a megjavulás roppant akarati munkát jelent és természetszerűen nem hozhat végleges eredményt sem, ha önmagában marad.
Vissza