Tizenkét éves voltam, felültem a biciklimre, elindultam az iskolába, és...

Fülszöveg

Eltűnt egy kiskorú lány 145 cm magas, sovány, kék szemű, szőke, félhosszú hajú. Eltűnésekor fekete edzőcipőt, kék farmert, egy hosszú piros és, alatta fehér pulóvert, meg egy széldzsekit viselt. Sabine magával vitte a személyazonossági kártyáját és Kipling márkájú iskolatáskáját. Körülbelül 100 belga frank lehetett nála. Metálzöld színű Dunlop márkájú VTT típusú kerékpárral ment el otthonról, amelynek csomagtartójához egy piros táska volt erősítve. Utoljára 1996. május 28-án, reggel 7h 25'-kor látták a Chaussée d'Audenarde-on, annak a hídnak a közelében, amely a Tournai felé vezető autópályára visz fel. Ha ön látta Sabine-t, vagy bármilyen, hollétére utaló felvilágosítással szolgálhat, jelentse Tournaiban bármelyik rendőrőrsön vagy forduljon a rendőrkapitánysághoz. Vége. A vádlottaknak joguk van kegyelmi kérvényt beadni, ha úgy érzik, hogy méltánytalanság érte őket a per folyamán. Ez a perverz is megtette, persze ez várható volt. Ezért én még nem ástam el a csatabárdot. Nem látok bele egy pszichopata fejébe, még egy elszigetelt pszichopatáéba se, de szeretném megérteni, mi zajlik benne és miért. Egyáltalán mihez hasonlítható. Ez talán egy kicsit okosabbá tenne. A magánéletem visszazökkent a rendes kerékvágásba, megint sokat vagyok együtt a társammal, akit sajnos el kellett hanyagolnom ebben az őrült időszakban. Visszataláltam a munkahelyemre is, meg a vonatra, ami úgy idegesít, és megint találkozom az emberek "furcsa" tekintetével. Egyszer autogramot is kértek tőlem, de akkor nagyon dühbe gurultam.
Gyakran jutott eszembe, amikor kiléptem a törvényszéki palotából, s emberek meg újságírók tömege vett körül, hogy kukkolók között kell utat törnöm magamnak.
Azután szándékosan bezárkóztam, hogy összeszedjem annak az óriási és sötét puzzle-nak a darabjait, amelyben éltem, és életben maradtam. Az egészet el akartam rendezni az emlékezetemben, mégpedig a magam módján...
Sabine Dardenne Tizenkét éves voltam, felültem a biciklimre, elindultam az iskolába, és... 1996. május 28. A tizenkét éves Sabine Dardenne elindul az iskolába, s elrabolja a szörnyeteg Marc Dutroux, aki ekkor már négy gyermeket megölt. Borzalmas élmények várnak rá. De nyolcvan rémséges nap után mégis megmenekül a haláltól, méghozzá különleges körülmények között. Sabine Dardenne nyolc év makacs hallgatás után tudta csak elmondani, hogy mit kellett elszenvednie: „Egyike vagyok a ritka túlélőknek, akik szerencsésen kiszabadultak egy ilyen típusú gyilkos karmai közül. Fontos volt, hogy végre elmondjam ezt a történetet, s elsősorban azért volt bátorságom hozzá, s azért tudtam újraélni ezt a kálváriát, mert azt akartam és akarom, hogy ne legyen többé soha olyan bíró, aki „jó magaviseletére való tekintettel", vagy „bármi más ürügyre hivatkozva egy percet is elenged egy pedofil büntetéséből..." Ez a kivételes tanúvallomás végre hallhatóvá teszi az áldozatok hangját, és segít abban, hogy megszűnjön a rettenet, amit az ilyen szörnyetegek bénító ereje teremt. Vissza