Tizenhat év fegyházban

Előszó

1925 szeptember 22. Kedd.
Délelőtt tizenegy óra óta a budapesti rendőrfőkapitányság ezerszer elátkozott, ódon épületének fogdájában vagyok letartóztatva.
1919-ben és 1921-ben voltam itt.
Magánzárkám rácsozott ablakán alig hatol be világosság. Odakünn ragyogóan süt a koraőszi nap, de itt hűvös van.
Vaságy és fakupa van csak a zárkában. Az ágy puszta drótsodronyán nincsen se szalmazsák, se pokróc.
Mielőtt rámcsapták a vasajtót, a rendőrpribékek alaposan átkutattak. Meztelenre vetkőztettek le, majd a fehérneműn és ruhán kívül mindent elvettek tőlem. A detektívek parancsnoka, egy fiatal rendőrtiszt, gyorsanölő mérget kerestetett nálam. Aggodalmaskodott, hogy esetleg megmérgezem vagy felakasztom magam, s a hóhérnak nem akad majd munkája. Nyakkendőmet és nadrágtartómat is elvette, sőt a cipőmből is kihúzatta a zsinórt.
Az írást is megtiltották. Szerencsére, csavaros irónomból egy darabka ceruzahegy a zsebemben maradt és bár össze-vissza gyűrt piszkos papírra, de mégis írhatok. Hason fekszem az ágyon és hátammal fedem el kezem mozdulatait, meg a papirost, nehogy a rendőrőrszem a lesőnyíláson keresztül észrevegye.
Ha a detektívek el is vennék feljegyzéseimet, mit sem érnének vele. Az eseményeket az illegális mozgalom követelményeinek' megfelelően legfeljebb egyetlen szóval, vagy mondattal érintem. Neveket egyáltalán nem írok le.
Életem talán utolsó napjairól azért jegyzem fel az eseményeket, hogy írásomat alkalomadtán kicsempészhessem az elvtársakhoz. De azért is irok, mert a rabság legelső és legkínosabb óráiban enyhítő balzsam. Vissza