Fülszöveg
Tizenhárom almafa, 1951
„Ennek a Mózsinak ördöngös tudományai voltak, s akkora híre, hogy a brassói prefektus is eljött hozzá vadászni egyszer. Mert hogy szavamat ne vétsem, akkor éppen a románok voltak fölül a veszekedésben, s a főispánt prefektusnak szólították."
„Hanem a román őrnagy, az se volt kutya. Ha nem tudta az igazát másképpen bizonyítani, hát ledobta magát a földre, s úgy rángatózott, mint a nyavalyatörős.
Hogy ő a szent román földből még egy araszt sem enged át a magyarnak, inkább sújtsa le őket a pusztító istennyila azon nyomban, mindenestől. Igy ment ez, minden egyes cölöp leverésénél. Egyik a szent román földet,másik az ezeréves Magyarországot védte a Kommandón."
Elvásik a veres csillag, 1965
„Célszerű székely számvetés volt, amit Mózsi elvégzett magában nagy hirtelen ott,a tető bütüjén, amikor a muszka ruhás kicsi embert meglátta. 1946 tavaszához illő székely számvetés. S mert csak egy ember jött, s mert a tehenet elbújtatni már úgysem lehetett volna, hát...
Tovább
Fülszöveg
Tizenhárom almafa, 1951
„Ennek a Mózsinak ördöngös tudományai voltak, s akkora híre, hogy a brassói prefektus is eljött hozzá vadászni egyszer. Mert hogy szavamat ne vétsem, akkor éppen a románok voltak fölül a veszekedésben, s a főispánt prefektusnak szólították."
„Hanem a román őrnagy, az se volt kutya. Ha nem tudta az igazát másképpen bizonyítani, hát ledobta magát a földre, s úgy rángatózott, mint a nyavalyatörős.
Hogy ő a szent román földből még egy araszt sem enged át a magyarnak, inkább sújtsa le őket a pusztító istennyila azon nyomban, mindenestől. Igy ment ez, minden egyes cölöp leverésénél. Egyik a szent román földet,másik az ezeréves Magyarországot védte a Kommandón."
Elvásik a veres csillag, 1965
„Célszerű székely számvetés volt, amit Mózsi elvégzett magában nagy hirtelen ott,a tető bütüjén, amikor a muszka ruhás kicsi embert meglátta. 1946 tavaszához illő székely számvetés. S mert csak egy ember jött, s mert a tehenet elbújtatni már úgysem lehetett volna, hát Mózsi csak kalapálta a zsindelyeket, s tette magát, mintha egyéb gondja se lenne."
„Az ima, amit azon a napon a vén, sovány, szakállas pap elmondott ott, a papilak nagyszobájában, olyan fájdalmasan szép volt, hogy majd meghasadt
tőle az emberek szíve, úgy zokogtak. De a második imádság, amit ott mondott el a vén bujdosó pap, a temetőkert oldalában, magosan a falu felett, három, egymás mellé helyezett fakoporsó előtt, úgy zúgott és mennydörgött,
mint a jégesős istenharagja."
Vissza