Tizenegyezer vessző

Fülszöveg

A századelő egyik legfontosabb szerzőjének 1906-1907 közt született alkotása a 20. századi irodalom egyik legbotrányosabb remeke. Apollinaire, aki többek közt Picasso, Cocteau és Duchamp barátja volt, kísérletező kedvű költészetével lenyűgözte kortársait és kitörölhetetlen hatást gyakorolt az utódokra, ebben a pikareszk regényében a perverzióról való emberi gondolkodás határáig merészkedik. Nem idegen téma ez az irodalomtól: Rabelais kacagtató, ámde több mint pajzán Gargantua és Pantagruelje, de Sade szadizmust hozsannázó szövegáradata, avagy Georges Bataille-tól A szem története, mind-mind bizonyos értelemben provokálják olvasóikat, és szétfeszítik az általában az irodalomról alkotott képünk kereteit. Meddig merészkedhet a nyelv, és vajon bűn-e leírni azt, amit elkövetni bűn? Ezekkel a botrányosnak számító, száműzött és ugyanakkor agyonolvasott remekművekkel szemben képtelenek vagyunk közömbösek maradni. És mint remekművek, mindig többről szólnak, mint primer pornográfiáról. Apollinaire műve is: amennyire provokálja a mindenkori prüdériát, legalább annyira erős elbeszélői eszközökkel mutatja fel a világégések fele masírozó 20. század személyes és társadalmi időzített bombáit, és rántja le a leplet a dogmatikus gondolkodás és a felsőbbrendűségi tévhitek miazmájáról. Hedonista főhőse, akit végül elér büntetése - a tizenegyezer vesszőcsapás -, beutazza Európát és Ázsiát, miközben semmi más osztályrésze nincs, „csak" kéj és fájdalom. És persze ez a kéj és ez a fájdalom sokkalta több, mint puszta zsigeri élmény: a hús filozófiája, gyarlóságunké és a haláltól való félelmünké. Az élet kizsákmányolásának filozófiája.
Hogy a Tizenegyezer vessző pornó-e? Minden bizonnyal. Szadista7 Minden bizonnyal. Mocskos szájú? Minden bizonnyal. Irodalom? Kétségkívül az. Vissza