Tíz gobelin

Előszó

Tenk László, Tenk Zsóka és gobelinjeik
Sajátos és különleges kiadványt tart kezében az olvasó. Mert ha egy festő munkásságáról olvasunk ismertetéseket, akkor jellemzően az egész életművet tekintjük át vagy annak egy jellemző, valamilyen szempontból fontos szakaszát, szeletét, korszakát, stílusfelfogását, netán időszakát. Van persze olyan elemzés, mely egy-egy művész pályaívének különlegességeit kívánja megragadni, mégpedig oly módon, hogy egy bizonyos technikával, technikában megszületett munkákat elemez. Nos, ezek sorába illeszkedik jelen dokumentáció, melynek, sajátossága, hogy a festői fősodrás mellett, illetve azzal együttes időszakban megszületett Tenk László gobelinek képezik tárgyát, s most kizárólag ezeket igyekszünk bemutatni e rendkívül terebélyes és széles életműből.
S azonnal - már a bevezető sorokban - felvetődik a kérdés: Tenk László kárpitművészeti munkássága a festői életmű - elébb használtuk ezt a kifejezést - fősodra mellett vajon mintegy kiegészítésként jött-e létre vagy valóban igaz lehet, hogy mindez szimbiózisban, egyfajta együttes létezésben tudott megszületni? S ezt a kérdéssort folytatva: szerves része-e művészi munkásságának a gobelin-ek sora, melyek majdan minden róla szóló ismertetés és elemzés, művészettörténeti munka részét kell, hogy képezzék, mert csak úgy teljes a Tenk-kép, avagy ez csak egy szenvedély, egy fellángolás (igaz: hosszú időre szóló!), amely csak színesíti a művészről alkotott ítéletünket, értékelésünket? Nos, mindezekre a kérdésekre úgy hisszük nem lehet azonnal válaszolni, hiszen szükség van arra, hogy körbejárjuk a kárpitok sorát, próbáljuk megvizsgálni: mikor és miért került előtérbe ez az érdeklődés az alapvetően festékkel festő, igazi - ahogy őt egy 1989-ben megjelent tanulmányában (és később sok megnyitójában) Supka Magdolna művészettörténész nevezte - vérbeli kolorista festő életművében és leginkább, hogy a szakmai, művészi eredmény igazolja-e a vállalkozást? Vissza