Tíz év múltán

Előszó

Ennek a könyvnek a hátterében egy mélységes tragédia s egy csodálatos megtapasztalás áll. Közel 500 éve minden háborúnkat és minden szabadságharcunkat elvesztettük. A trianoni békeszerződés után népünk egyharmad része elszakadt az anyaországtól. A világ tele van magyar menekültekkel vagy a menekültek leszármazottaival. Határok, óceánok választanak el bennünket, s a világ negyvenhárom országában vannak már magyar reformátusok. Ez a széttépetés Anyaszentegyházunk fájdalmas tragédiája. De ebben a nagy tragédiában született meg a mennyei gyökerű, csodálatos megtapasztalásunk is: a testében szétszaggatott egyház lelke egy maradt! Amíg Nyugat-Európában s a világ más részein a református egyház külön irányzatok hatása alatt több református egyházra szakadt egy ország keretein belül is, a mi magyar református egyházunk szétszakítva, a kommunista diktatúra idején egymástól teljesen izolálva hitében, szervezetében, hagyományaiban, egymás szeretetében mégis egy maradt. A testünket széttéphették a történelmi viharok, a lelkünket nem tudta széttépni semmi sem.
A mi világba való kirajzásunk nem anyagi háttérrel támogatott gyarmatosító jövő-foglalás volt. A mi menekültjeink szegényen érkeztek idegen világokba, s nyomorúságukból építettek templomot, szerveztek egyházat. A mi Tanácskozó Zsinatunk egyháztestei nehéz sorsoktól megtiport gyülekezetekből állnak Kárpátokon kívül és Kárpátokon belül is. De Isten kegyelméből állnak. Rólunk ad hírt ez a kicsi könyv. Szűk keretbe zárt nagy tragédiák, üldöztetések és árvaságok felett kivirágzó isteni kegyelemről szóló híradás minden sora.
Köszönet Istennek azért, hogy egy megváltozott világban megszülethetett Tanácskozó Zsinatunk, mely összefogja szétszóródott Egyházunkat. Ebben a könyvben ez az Egyház mutatkozik be a világnak, nyújt testvéri kezet egymásnak, s kéri Istent, hogy megmaradhasson Krisztus ölelő szeretetében. Vissza