Tíz év könyve

Előszó

Lehetetlen anélkül szólni - a most 10 éves Bolyairól hogy fel ne idézzem 1987-et, amikor megalakult a város szélén, a 40 ezres Széchenyivárosban az új gimnázium. A tradicionális iskolák mellett egy lakótelepi gimnázium.
Kecskemét több mint négy évszázados iskolatörténeti múlttal és iskolai hagyományokkal rendelkezik, hiszen földrajzi fekvésénél fogva a Duna-Tisza közének központja is a város, ennek megfelelően kulturális és iskolai központja is. Bármilyen messzire is tekintünk vissza az iskolatörténetben, a város iskolái mindenkor szervesen beépültek az érintett családok, a környék, a város mindennapi életébe, az iskolák is hatottak környezetükre. Az 1970-es évek történelmi szelleme, politikai meghatározottsága és demográfiai hulláma is a kultúra tömeges terjesztését tette meg fő céljául. A sokáig elhanyagolt, mellőzött gimnáziumi oktatást, nevelést levegőhöz juttatta a korszellem. Ebben a lehetőségben már benne volt a demokratikusabb, hozzáértőbb, szakemberközpontú intézményrendszer kiépítése is. Életem 10 évvel ezelőtti időszaka volt a legszebb teremtő korszak. Együtt terveztük az iskolát a mérnöki és kivitelező szakemberekkel: a tágas aulát, tornatermet, klubot, a jól felszerelt és otthonos szaktantermek, az alakuló osztályközösségek meleg kis falait. Amíg ezek a tárgyi feltételek megvalósultak, nem kevés időt, energiát, anyagiakat jelentettek a szervezőknek, a városnak. A szép az volt benne, hogy közös munka volt. Mire felépült a Gimnázium, már valamennyien éreztük munkánk gyümölcsét, nemcsak külsőben vált a városrész meghatározó épületévé, hanem környéke is szerveződött, a kerítés, az alakuló udvar, a futópálya, a sportpálya egyöntetűen modern jövőt láttató volt 1987-ben. A legmeghatározóbb azonban az 1987/88-as első tanév alapító négy osztálya volt. Egyedi egyenruhájuk mellett az a tiszta öntudat jellemezte az első gólyákat, hogy iskolaalapítók. Ezt tudniuk kellett, hiszen minden hagyomány az iskolakezdők munkáján alapszik. Az is igen nagy lehetőség volt ebben az időben, hogy ezek a fiatalok az akkor még nem igazán létező demokráciát tanulták, gyakorolták. Ezt segítette aztán az a tantestület, amely akkor kezdett szerveződni. Bolyais tanárrá válni ugyanolyan nagy tét volt, mint „ bolyais" diáknak lenni. A szerveződő tanári karnál a szaktudás, melyet az egyetemi évek indexe igazolt, a legfőbb mérce volt az idekerülésnél. Emellett az ambíció egy-egy szakterületen már a kezdetnél is jellemző volt a gimnázium tanári karára. „Nyelvi" gimnáziumként indultunk (német, angol, francia, finn, orosz, olasz nyelvek oktatásával) és egy „fél" osztály matematika tagozattal. Mára a testneveléssel, illetve számítástechnikával bővült a speciális képzés, gyakorlati képzésünk pedig a mai gazdasághoz alkalmazkodik a gép- és gyorsírás fakultációval. A megyei és országos tanulmányi versenyeken is a felfelé ívelés, az egyre nagyszerűbb eredmények konstatálhatok. Vissza