Előszó
Egy angol misszionárius meglátogatta egyszer Kompolthy Jób tengerészkapitányt Csinkiangban. Honfitársunk éppen naplót írt.
- Csak nem könyvet ír talán? - kérdi tőle az angol.
- Azt nem, csak az...
Tovább
Előszó
Egy angol misszionárius meglátogatta egyszer Kompolthy Jób tengerészkapitányt Csinkiangban. Honfitársunk éppen naplót írt.
- Csak nem könyvet ír talán? - kérdi tőle az angol.
- Azt nem, csak az élményeimet örökítem meg.
- Helyes. Jegyezze meg fiatal barátom, hogy csak annak szabad könyvet írnia Kínáról, aki vagy három hetet, vagy harminc évet töltött ebben a titokzatos országban!
Kompolthy Jób túlságosan emlékezetébe véste ezt a párbeszédet. O is szerette volna megvárni az előírt harminc esztendőt. De végül is nagy örömünkre belenyugodott, hogy első földkörüli útjának harmincadik évfordulóján megírja könyvét Kínáról, jóllehet alig tizenegy évig volt csak lakója a földkerekség legnépesebb birodalmának.
Kompolthy Jób attólfogva, hogy 1913-ban hazajött Kínából másfél évi szabadságra, olyan alaposan elbujt, előbb Fiuméban, majd a Balaton mellett, később meg a háború forgatagában, s oly keveset hallatott magáról, hogy még legjobb barátai közül is sokan azt hitték róla, régen nyakába vette megint a világot.
Most néhány hónapja bukkantam rá kínai névjegynek beillő tekintélyes névtáblájára az Arany János-utcában.
Régi, kedves emlékek rajzottak körül az ismerős baráti név láttára.
Vissza