Tiz esztendő

Előszó

Tíz esztendő: egy pillanat egy nemzet történetében. De az a tiz, melyet e könyv fedelére írt évszámok maikba zárnak, olyan események láncolatát jelzi, melyek Magyarország ezeréves történetében is örökre nyomot fognak hagyni. Mi mindent át nem éltünk e tiz esztendő alatt: a háború kitörésétől a forradalmakig, a forradalmakon keresztül az idegen megszállásig, a nemzeti hadsereg bevonulásától a trianoni békéig s e békétől addig a „konszolidáció"-ig, amelynek most mindnyájan aktív tényezői, vagy szenvedő alanyai vagyunk!
Ez a tíz esztendő látott bennünket olyan győzelmek zenitjén, melyek három tengerpartig éreztették a magyar fegyverek erejét. Látta zászlóinkat egyszerre a Pó síkságán, a Keleti-tenger partján, az albán hegyek ormán, Havasalföld mezőin és Palesztina pusztáin, hogy aztán leghitványabb ellenségeink lobogóit tűzze a Kárpátok csúcsaira és az Erdélyi havasokra, Fiume árbocaira és a pozsonyi Várhegyre egyaránt. Látott bennünket mint hódítókat hét ország határain, hogy aztán hontalanokká legyünk saját határaink között. Látta győzhetetlenségünket külső ellenségeinkkel, vakságunkat és tehetetlenségünket a belsőkkel szemben. Látott bennünket nagyoknak és erőseknek a hatalmasok, gyöngéknek a hitványak mellett. Látott hősöknek az igazi hősök s gyáváknak a leggyávábbak ellenében. Látott az önfeláldozás, az áldozatkészség, a lelki és erkölcsi erőfeszítés krisztusi magaslatán s az önzés, a kishitűség, a kapzsiság, az egyéni érdek ördögi alacsonyságában. Látott a gőg és elbizakodottság vas álarcában, mikor a szerénység s látott a meghunyászkodás rongyaiban, mikor az önérzet lett volna tartozó kötelességünk. Látott méltatlanoknak minden szerencsére s éretteknek minden megalázásra... Vissza