Tíz alkalom

Előszó

Részlet:
"Minden kor, minden társadalom a maga jellegzetes eszközeivel próbálta átadni a felhalmozódott tudást, tapasztalatot a következő nemzedéknek. A pálcasuhogtató szigortól a vitatkozó szemináriumokig sokféle jutalmazó és büntető módszert talált fel annak érdekében, hogy sokat és soknak tanítson, és lehetőleg deklarált értékrendjéhez alkalmazkodó embert teremtsen.
A "rossz tanulóval", mint pedagógiai, mint pszichológiai, sőt orvosi problémával sok jobbító szándékú kísérlet foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig, hiszen a rossz tanuló a nevelők kudarcának elő bizonyítéka, mellyel nap mint nap szembesülni kell.
A mindinkább teljesítményorientált világunkban az oktatás dinamikájából, a változó, de egyre jobban megterhelő tanmenetből, a színvonalat illetően mind heterogénebb pedagógustársadalom lehetőségeiből kedvezően gyakorlatilag alig van mód az egyénre, a személyes képességekre szabott oktatásra. A gyakorlatban így van ez még akkor is, ha a különböző iskolareformok az ellenkezőjét szorgalmazzák mindennek. (A különböző statisztikai adatok a tanulási zavarral küzdő gyermekek számát az általános iskolai osztályokban 10-15% köré helyezik.)
A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek számára igazi traumát jelent az iskolába lépés. De mi is az, hogy tanulási zavar? A tanulási zavarokkal küzdő gyermek átlagos intellektussal bír, nincsenek súlyos észlelési hiányosságai, nincsenek patológiás viselkedéstünetei és környezetében nincsen extrém deviáns faktor."
Vissza