Titokzatos történet

Előszó

Részlet a könyvből:
Ha nem én mondom el ezt a történetet, más bizonyára nem teszi. Diana, Vandyke őrnagy, Eagle, vagyis Eagleston March kapitány legkevésbbé.
Igazán különös, hogy az életben mily jelentéktelen dolgokból lesznek a nagyok. Ennek igazolására elég, ha a makk és a tölgyfa örökös példájára hivatkozom. Ugyancsak sokáig tart, míg a tölgyfa megnő és mégis mindenki kénytelen nyugodtan megvárni ezt az időt.
Ha két évvel ezelőtt, mikor tizenhatéves voltam, nem vágyakozom pénz után, hogy megvehessem a rózsákkal díszített fehér ruhát, melyet Selfridge kirakatában láttam, tán az Egyesült-Államok és Mexikó közt se támad az a titkos feszültség. Sokan, akik ma már halottak, élnének és annak az egy élő embernek a pályafutása se tört volna derékba !
Egy hónappal előbb, hogy a fehér ruhát megláttam, jöttünk Dianával és apával hazulról - már mint Ballyconalból - Londonba, hogy az idényt ott töltsük. Azt hiszem, Diana örült is neki előre. Csak azért említem Dianát előbb, mint apát, mert ő is így szokta.
Engem bizonyára Ballyconalban hagynak, hogy folytassam az «imádott» francia és spanyol tanulmányaimat, ha apa a «Newyork Herald»-ban egy hirdetést nem tesz közzé, mely szerint «XII. századbeli kastélyunk» kiadó. Minthogy egy szerencsétlen amerikai család bedőlt ennek a fényes hirdetésnek, Dianának pedig nem volt szobaleánya, tehát engem is elvittek Amerikába. Vissza