Fülszöveg
Hornyik Miklós egy igen érdekes, majdnem azt mondtam: élvezetes esszékötettel jelentkezett. Ahogyan a modern írásművészet titkait fejtegeti, a kor és a nagyvilág irodalmának elért erdményeit ismerteti, kritikai kísérőjelenségeire ugyancsak bőven hivatkozva, az egy rendkívül tájékozott, elemző hajlammal és tárgyilagosságra törekvő judiciummal megáldott irodalmár arcélét rajzolja meg.
A Titokfejtők írója a magyar és a világirodalom távlatából vizsgálódik, Németh Lászlótól kezdve Mészöly Miklóson át, József Attila, Ottlik Géza és Weöres Sándor szomszédvárait is útbaejtve, Joyce-ig és Bretonig többek között, mintha Éluard-ral vallaná: "Ha elhagyjuk, szárnyat növeszt a láthatár."
Néha a szubjektivitás meleg hangját is megüti, amivel - mint valami ajánlással - kedvet csinál az elemzett művek olvasásához, esetenként pedig a jugoszláviai magyar irodalom kritikusi tekintélyeivel is igazolja magát, s így vidékünket is bevonja a közös irodalom nagyvilági határai közé.
Miért is tagadnám,...
Tovább
Fülszöveg
Hornyik Miklós egy igen érdekes, majdnem azt mondtam: élvezetes esszékötettel jelentkezett. Ahogyan a modern írásművészet titkait fejtegeti, a kor és a nagyvilág irodalmának elért erdményeit ismerteti, kritikai kísérőjelenségeire ugyancsak bőven hivatkozva, az egy rendkívül tájékozott, elemző hajlammal és tárgyilagosságra törekvő judiciummal megáldott irodalmár arcélét rajzolja meg.
A Titokfejtők írója a magyar és a világirodalom távlatából vizsgálódik, Németh Lászlótól kezdve Mészöly Miklóson át, József Attila, Ottlik Géza és Weöres Sándor szomszédvárait is útbaejtve, Joyce-ig és Bretonig többek között, mintha Éluard-ral vallaná: "Ha elhagyjuk, szárnyat növeszt a láthatár."
Néha a szubjektivitás meleg hangját is megüti, amivel - mint valami ajánlással - kedvet csinál az elemzett művek olvasásához, esetenként pedig a jugoszláviai magyar irodalom kritikusi tekintélyeivel is igazolja magát, s így vidékünket is bevonja a közös irodalom nagyvilági határai közé.
Miért is tagadnám, hogy ez a világkép Hornyik Miklós bemutatásában több, mint vonzó. Közvetlen hangvétele, itt-ott szinte intim hangulatkeltése a könnyedség látszata ellenére magas nívót tart. Kevés ilyen világos, egyszerű és megnyerő irodalmi esszé látott nálunk napvilágot, s talán nem tévedek, ha azt mondom: joggal tart igényt az olvasóközönség szélesebb rétegeinek érdeklődésére.
Kötetének legizgalmasabb része azonban nem ez, hanem az a figyelem, amit a jugoszláviai magyar szellemi mozgalom előidejének szentel. A hajlékteremtő című tanulmánya egy eddig kevéssé ismert, igazában fel sem dolgozott fejezete egész jelenlétünk történetének. A Mi irodalmunk, majd a Kalangya olyan mozzanatait hozza közelebb, amelyek alapot adtak egy karakterében is sajátos irodalmi mozgalom kibontakozásához.
Vissza